Pause & trailers

Miközben már a csokitojásokat falom, azon gondolkodom, hogyan tovább. Mármint a bloggal, Ninával. Ötletem van, nem kevés. Ihletem nincs, semennyi. Időm? Jó vicc.

Talán nem érdekel titeket, mégis megosztanám veletek a jelenlegi helyzetet, miért is hanyagolom a Save your hero-t, aminek eddig megálmodott története számomra sokkal izgalmasabb, mint a What's up Horan. Nem kevés időt dobtam ki az ablakon azzal, hogy próbálkoztam. Nem egy hétvégém telt el vele, komolyan, de valahogy képtelen vagyok átgondolni, mit is akarok írni. Az agyam leblokkol... A blogot törölni viszont nem fogom, bár őszintén szólva megfordult már a fejemben.
Nem panaszkodásból, de a WUH? írása idején még minden olyan gördülékenyen ment, és ti is többen olvastatok, többen írtatok, az egész olyan elevenen élt bennem. Nem feltétlen baj az, hogy most nincs így. Ha belelendülnék, menne ez.
Utálom magam, amiért ígérgetek, de sosem tudom betartani. Ne haragudjatok! Mostanra is hozni akartam részt, mégis csak a nehezen megnövesztett körmeimet sikerült tövig rágnom.
DE! Pozitív és reménykedő vagyok. A húsvétot Münchenben fogom tölteni, már nagyon várom. Ha ott nem cserélődik ki az agyamban valami és nem inspirációval tele jövök haza, na akkor tényleg végem. Ráadásul önvédelmet is fogok tanulni néhány hét múlva, ami reményeim szerint sokat fog segíteni az írásban is. Majd kiderül, miért.

Nos, most, hogy végigolvastad BB siránkozását, jöjjön némi előzetes, azért, hogy mégis legyen valami kis kapocs, ami talán később visszahoz erre a blogra. Remélem kicsit azért ennek is örültök. A folytatás időpontja azonban behatárolhatatlan.

____________________________________

Ahogy Nina végignyal felső ajkán, sós, meleg vér találkozik nyelvével. Az orrából szivárog. Érezte, ahogy lassan forogni kezd vele a padló, melyen ott heverészett már egy ideje. Mozdulatlan tekintete elvész a reflektorok fényében. Zilál, de valami nincs rendben a bordái környékén. Fáj. És kellemetlenül sajog a combja is, mozdítani sem meri. A testén gyöngyöző verejtékcseppek hűvössé válnak.

- Ez a lány nincs jól, Alex - bökött Felix öccse mellkasára, aztán saját szeme is elkerekedett.
- Tudom. Az anyja daganatos -mondta elborzadva, majd karórája csatjával kezdett játszani. Kikapcsolta, majd be. Ki és...
- Fejezd be! -mordult rá Felix- Ez komoly? Honnan tudod? -húzta össze szemöldökét döbbenten.
- Miért, talán te nem tudtad? Különben meg miért foglalkozol vele? Sosem bírtad őt, nem?

-Niall, hé! Lélegezz, tudod! -szorította meg Liam a karját.
- Igen, igen -habogta a szőke fiú.
- Csak engedd ki, ami bánt. Nyugodtan. Mindent. Még a szavakat sem kell kiválogatnod.
Liam pánikkezelési javaslatai csodával határos módon segítettek Niallen.
- Alig látom már, mindig elfoglalt. Megígéri, hogy csinálunk közös programokat, de mindig lemondja őket.
- Ki...kiről beszélsz? Nináról? -hajolt közelebb, mire Niall bólintott.
- Azt akarom, hogy foglalkozzon velem. Valami, valami helytelen dolgot csinál szerintem. Liam, ha bajba kerül, ki menti meg őt?

- És most? Most is van terved, nagyokos? -kérdezte a fiú sötét tincseit hátrafésülve ujjaival. Georga közbevágott.
- Öljük meg.
A másik férfi, aki egészen idáig némán állt az ablakon kimeredve ádáz tekintettel fordult hátra.
- Azt hiszem egyeseknek nem tetszik az ötleted - jegyezte meg Georga fivére.
- Miért nézel így rám? Te is tudod, hogy ez kell tennünk -fonta össze karjait a lány.
- Nem ölünk ártatlanokat -jött a feszült válasz.
- Ő már a szervezethez tartozik. Nem éppen ártatlan.
- Változatlan a véleményem. Megértetted, ugye?

Baily könnyekben úszva nyújtotta ki karját. - Zayn, add ide Atifát! Zayn...
- Bee én már nem haragszom. De tennem kell valamit.
- De nem ezt! Nem teheted!
- Te kényszerítettél, hát nem érted? Miattad fajult idáig ez az egész.
- Szóval így bűntetsz, igen?
- Köszönd magadnak.