Egy mályva színű kavicsot rugdosok magam előtt. Azt játszom, hogy én vagyok az a kavics, a cipőm orra meg az életem. A mellettem gyrost majszoló Liam félpercenként roppant gyanúsan szuggerál, végigmér, analizál, aztán tovább folytatja az eszegetést. Nem érti, mi ez a váratlan nagy csend a részemről. Láttam rajta, hogy csak úgy torlódnak nyelvén a kimondani szánt gondolatok.
- Jól vagy? -kérdezte végül, amikor már nem bírta tovább a néma sétálgatást. Ő is sokkos volt meg én is, de mindketten másképp viseltük.
- Teljesen -bólintottam kurtán, mire hangosan fújtatott egyet, és szemem sarkából láttam, hogy a fejét rázza.
- Nincs semmi baja! -torpant meg hirtelen, majd szabályosan a földhöz vágta a pitába szuszakolt gyorskaját. Jól tudtam, kiről beszél, s már nem lepett meg, hogy ennyire ismer.
- De neked mi bajod? Miért kiabálsz? -fordultam szembe vele.
- Mert...mert...mert... -dadogta idegesen, rémült arccal kutatva a legkifejezőbb szavak után.
- Először is vegyél egy nagy levegőt!
- Mintha te olyan nyugodt lennél legbelül! Tudom, hogy azért kukultál meg, mert láttad, ahogy Cristoph-ot elkapja egy golyó. Én is láttam! Ahogy azt is, hogy jóformán kutya baja sem lett, elsietett egy lányba kapaszkodva. Karlson szerint hatan sérültek meg könnyebben a menekülésben, ahogy te is, a bírót a lábán súrolta egy lövedék. Ez minden.
- Fogalmam sincs, hogy merjek-e hinni a szememnek.
- Tartsuk magunkat az elméletünkhöz. Mert ez a legvalószínűbb; Cris így vagy úgy, de kapcsolatban van a szupercsapattal, hacsak nem a teljes körű tagja. Bizonyára falaz nekik, és ők cserébe védik a hátsóját. Hát nem tök érdekes, hogy Cris az egyetlen olyan informatikus az egész városban, akire szüksége volt a sportcentrumnak? Aki nyílt harctéren hősködik, tök véletlenül golyóálló hacukában, miközben az öccse a szerencsés véletlen folytán a legkorszerűbb, számítógép-vezérelt liftek egyikében ragadt. Túl sok véletlen, kezdek nem hinni bennük.
- Közéjük tartozik -erősítettem meg a bizonyost- S ha ez igaz, nem hezitálok többé; ő is ellenség.
- Érzelmileg érint a dolog, nemigaz?
- Az a múlt. Minek aggódtam érte? Még majdnem meg is sajnáltam! Apám is sejtette már, hogy vaj van a füle mögött. Igaza volt. Át akar verni mindenkit, a szemembe hazudott. Minden szava és tette rafinált megfontolás volt. Nagyon okosnak hiszi magát.
- Meglehetősen ügyesen játszik, azt meg kell hagyni.
- Aha. És nyeregben érzi magát.
- Erre kéne ráerősítenünk. Nina, készen állsz életed alakítására? -velőmig-látva bámul arcomba- Fordítsuk ellen a saját fegyverét. Mutasd meg, hogy ha megtévesztésről van szó, te is a ringben vagy. Nyugtasd meg, hogy fölényben van, hogy te csak egy nagyszájú naiv kislány vagy, akit elvakított az apja elvesztése. Ha bénázni látnak téged, elül a gyanú, és amikor már a nevedet is elfelejtik, lecsapunk. Cristoph Harland fatálisan alábecsült téged.
- Gőzöm sincs honnan ez a nagy belém vetett hited, de nem fogok csalódást okozni. Se neked, se apámnak.
Ezzel eldöntöttem, hogy kicsinálom Crist, és az sem rettent vissza, ha ehhez egy olcsó libát kell alakítanom. Liamet nem sokkal később az egyetemi professzora behívta a laborba, én pedig jobbnak láttam, ha személyesen is megnyugtatom a körmeit rágcsáló anyámat. Újfent a Champben dekkolt, mért, számolt, tervezgetett, de hogy mit, azt egyelőre homály fedte. Anya pedzegetett ezt is, azt is; hogy Niallnek kell döntenie az étterem sorsáról, hogy jobb lenne, ha eladnánk, de még jobb lenne, ha felújítva újranyithatnánk. Apa dolgozószobájában találtam rá; a földön ült törökülésben, ölében az íróasztal fiókjával.
- Mit csinálsz? -kérdeztem, s hallottam a hegyomlást a szíve tájékán.
- Hála égnek! -tapasztotta tenyerét a mellkasára, majd kisvártatva folytatta- Csak kacatokat bogarászok. Megtaláltam a régi vendégkönyveket is.
- Mára már nem tervezek mást -nyújtottam karom az egyik bőrkötéses fele. Leültem anyával szembe és mindketten olvasásba kezdtünk. Sokféle kézírással volt tele, de mind csak dicsérő szavakkal illette az éttermünket:
Egy falat a gyerekkoromból. Maya
...legszívesebben beköltöznénk. Köszönjük, hogy sosem csalódunk. Broochék
Remélem ezt nem látja meg anyám, de ez még az ő főztjét is üti. Roddie.
A város legjobban elkészített vajhala itt kapható. Mennyei! Visszatérő vendégetek.
- Amúgy Niallt kiengedték. Az orvosok pozitívak és ő is azt mondja, hogy jól érzi magát, de én meg az anyja vagyok, és furcsának látom. Utálok vészmadárkodni, mégis rettegek, hogy mi lesz ha megint visszaesik.
- Hol van most? -elhessegettem anya borúlátását, mielőtt még rám telepedne- Remélem nem otthon, egyedül.
- Dehogy is, nem ment el az eszem. Harlandéknál alszik ma. Apropó, Harlandék! Tudtad, hogy Cris is ott volt a meccsen?
- Láttam.
- Szerencsére el tudott menekülni, nemrég beszéltem Amandával, ő mesélte. Szerintem még egy hajszála sem görbült.
Nehezemre esett, de hozzá kellett látnom a színjátékhoz, és sajnos anyát is kénytelen voltam bevonni.
- Tudsz titkot tartani? -húzódtam hozzá bizalmas közelségbe, és félretoltam a fiókot.
- Tudod, hogy igen -igazította füle mögé szőke tincseit nagyra nyitott szemekkel.
- Nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy mit, de valamit érzek Cris iránt. Egészen idáig tagadtam, tagadtam, de ma, amikor a lövöldözés elkezdődött, kizárólag az ő épsége járt a fejemben. Csak ez az egész olyan rosszkor jött...
- Nem, dehogy is! -ragyogott fel az arca- Ezt nem lehet időzíteni. Jött, mert most kellett jönnie, és én annyira boldog lennék, ha rátalálnál a szerelemre. Ha pedig Cristoph személyében, akkor már az áldásomat is adtam rátok! Remek fiú, okos, vicces és...
- Oké, oké, stop! -tettem kezemet vállára- Ne szaladjunk ilyen előre! Csak azt mondom, hogy fontos nekem, és te vagy az egyetlen nőnemű, akiben bízom.
- Tudom, hogy régen apáddal beszélted meg ezeket. Örülök, hogy nem tartottad magadban.
- Szóval akkor mi lesz az étteremmel? -váltottam gyorsan témát.
- És mi lesz a Chevivel?
- Megtartom.
- Jó. A Champ bar is marad. Rizikós vállalkozás befektetni az összes özvegyi járulékomat a felújításba, de Niall is ezt akarja. A Champ az otthonunk. Ez a hely nem csak apád öröksége, hanem a jövőnk is, az egyedüli megélhetésünk mostantól. Te is látsz benne fantáziát, nem?
- Segítek amiben kell -öleltem meg.
- Nem is tudom mit csinálnék nélkületek -sóhajtotta, holott tudom, hogy mi csak tetőzzük az aggodalmait - Annyira örülnék, ha elmúlna már ez a... sötétség. Mindenkorra.
- El fog! -vágtam rá, mint aki nagyon biztos a dolgában. Még magamat is majdnem meggyőztem - Nem most rögtön, de ki kell várni türelmesen. Addig is mit szólnál egy Martinihoz? Van még az italraktárban?
- Naná! Én meg hozok a konyhából olívabogyót.
Sikerélmény volt, hogy anyát fel tudtam dobni, a hab a tortán pedig, hogy nekem is pont erre volt szükségem; anyával lenni, irreleváns városi pletykákról csacsogni, megvitatni különféle női témákat.
- Na csak még egy utolsót igyál velem! -kértem anyát, aki bár a fejét rázta, vidám arckifejezése nem tiltakozott- Három bogyóval, ahogy szereted! -nyújtottam át a poharát, és sokadjára is koccintottunk. Vicces szituáció volt, ahogy a pult előtti köves placcon fetrengtünk egy vészesen ürülő üveg és egy tálka olíva társaságában. Ahogy anya spiccessége fokozódott, egyre inkább belelovalta magát az újjászülető kamu-szerelmi életembe.
- Mondjuk Christoph anyagilag is egy jó parti. Ha meg beházasodnál a Harland családba, nem lennének pénzügyi gondjaid soha.
- Jézusom, anya, miket nem mondasz! -nevettem fel- A születendő babánknak nem akarsz nevet adni egész véletlen?
- De! Amandával egyszerre leszünk nagymamák. És kérlek nekem szólj elsőként, ha megfogant a mini Nina vagy Cris.
- Ez csak természetes. És azon gondolkoztál már, melyik középsuliba írassuk be?
- Hiába viccelsz, ez komoly dolog! Még meg sem születtél, de már láttalak magam előtt felnőttként.
- Nos? Nézz csak meg! Ez lettem. Tuti, hogy nem ilyennek képzeltél.
- Nem, valóban. Annál sokkal csodálatosabb lettél, mint amit az én szegényes fantáziám ki tudott találni.
- Jólvan, ne ríkass meg, mert megölöm a bulit -figyelmeztettem.
- De olyan jó visszagondolni arra a 9 hónapra. Csoda volt minden bizonytalanságával együtt. Ha fütyülök a demokráciára, akkor most simán csak Delaney Horan lennél. De az eredeti, gael nyelven.
- Na ne! Mármint úgy írva Dubhshláine?
- Tudom mit gondolsz róla, de szerintem gyönyörű. Mindegy, a béke kedvéért belementem apád kompromisszumába. A Ninán kívül más lánynév szóba sem jöhetett nála. A terhesség a legszebb a teher.
- Miért érzem azt, hogy kezdünk átcsusszanni valami gyerekvállalást ösztönző kampányba? Anya, eszem ágában sincs egyelőre ilyen fába vágni a fejszémet.
- Csak nosztalgiáztam, még túl fiatal vagyok nagyinak! -legyintett nevetve.
- Az este viszont már elég öreg, szóval ideje hazamenni. Hívok egy taxit.
Úgy ébredtem fel, mintha egy másik lánnyal cseréltem volna életet. De ez a felhőkönnyű érzés nem tartott tovább néhány percnél. Puha gitárhúr hangok keltettek ki az ágyamból, Cora is ugrott velem. Niall! -rohantam lelkesen a hangszerszó irányába.
- Hát szia! -köszöntöttem lelkesen, majdnem hogy repültem felé, de megkapaszkodtam az ajtófélfában.
- Helló! -nem nézett felém, csak halványan elmosolyodott és tovább pengetett. Tudtam, hogy nem akarja lefutni a szokott köröket. Tudtam, hogy elege van abból, hogy mindenki csak a gyengeségeit látja, és ugyanazokkal a kérdésekkel bombázza őt. Semmiképpen nem akartam ennek kitenni.
- Van valami programod mára?
- Lenne, de tudod... terápia alatt állok. Meg kell válogatnom, mihez kezdek. Hé, Cora! -vigyorodott el a beslisszanó kutya láttán, majd megveregette a térdét, hogy odahívja- Jó kislány vagy! -simogatta meg felé csücsörítve. Feltűnt, hogy az ölőeb kifejezetten egy kajla, fegyelmezetlen kölyökké változik Niall közelében. Rá sem ismertem; hátracsapta füleit, pupillái kitágultak, őrülten csóválta a farát, s halkan nyüszített az örömtől. S ha szóltam neki? Úgy csinált, mint aki meg sem hallja. Nagy ívben... rám se hederített.
- Anya délután elvisz Castletownba -szólalt meg, miután nyomott egy cuppanóst a bolhazsák buksijára. Cora hálából viszonozta is egy jókora nyalintással. Nem rémlett, hogy az öcsém ennyire imádná a kutyákat.
- Castletown? -ültem le mellé az ágyra.
- Meglátogatjuk nagypapiékat. Shelby is velünk jön, bemutatom nekik.
- Hű! Ez kezd komolynak hangzani!
- Jó, nem nagy ügy. Igazából anya ötlete volt. Te akarsz jönni?
- Gondolom tudod a választ -vigyorogtam rá ártatlanul.
- Mindegy. Shelby-nek sincs nagy kedve jönni, de nem ellenkezett, mert nem akar rossz pontot szerezni anyánál. Pedig ő inkább abba az álarcosbálba ment volna.
- Bál? Álarcok?
- Én voltam négy fal közé zárva, mégis te vagy az, akinek fogalma sincs semmiről? A LouLou divatház rendezi karöltve a TríSis modellügynökséggel. Harlandék-világa parti, csupa koktélozgató sznobbal meg hírességgel. Úgyhogy mondtam, kösz nem.
- És nektek honnan van meghívótok?
- Alex révén az egész Harland klán VIP vendég. Alex és Brook biztosan ott lesznek. Felix meg tudod, hogy irtózik az ilyen eseményektől.
- Cristoph?
- Honnan tudjam? -nevet fel gyanakvóan és egyszerre lepetten- Még hogy nincs köztetek semmi! Én már a legelején láttam! Csak érteném, mi ez a furcsa játék, amit egymással műveltek.
- Ez a nagyok dolga -csókoltam homlokon, mire csak megforgatta szemeit. Nem tudom pontosan mit látott rajta anya, de nekem nem tűnt furcsának. A mostanában megszokott morcosságát talán még normálisnak is mondanám. Nagy nehezen, a hatodik "Cora, gyere már" fohászra sikerült csak kicsalnom Niall szobájából a kutyámat. Élénken pezsegtek gondolataim, miközben anya hálószobájából nyíló gardróbhoz sétáltam. Kell egy káprázatos ruha. Aztán kelleni fog egy meghívó is.
- Anya, figyelj csak! Akarsz nekem segíteni? -mentem le hozzá a konyhába.
- Minden vágyam! -dobta el a konyharuhát.
- Eltekintek a gúnyos hangnemedtől, és a választ igennek veszem. Fel kéne hívnod Amandát, és a gyanúmentes csevegés közben nem mellesleg rákérdezni, hogy Cris megy-e az álarcosbálba. Köszi!
- Várj már, most hova rohansz? Erre hogy lehet rákérdezni anélkül, hogy a szemfüles Mandy ne fogjon gyanút?
- A te barátnőd, megoldod! Engem ne is említs! -kiabáltam a lépcső tetejéről- Ja, és emlékszel ifjúkorodból arra az izzóan narancs koktélrucira? Újfent köszönöm, hogy kölcsönadod!
- Vidd csak, rajtad jól fog állni. Hé! Mi az, hogy "ifjúkorod"? -kérdi sértetten. Válaszként csak nevetek. Amíg pizsiről sportosra váltok, hallom, hogy anya szorgos kadét módjára, máris telefonál. Ügyesen kertel, kerülgeti a forró kását, meglepődik a bál hallatán, végül megszerzi a kulcsinfót. Kihangosította Amandát:"Cristoph-ra is ráfér egy kis kikapcsolódás. Mondtam neki, hogy menjen el, lubickoljon kicsit a szebbnél szebb lányok között. Olyan jó lenne már, ha megismerkedne valakivel. Nem akarom, hogy elvesztegesse a legszebb éveit. Már szereztem is neki egy álarcot. Ha nem lenne estére egy halom itthoni munkám, még én is maszk mögé bújnék." Bingó. Ha el akarom csípni Cristophot ma este, teendőim sora még hosszú. Szereznem kell egy csini kis inkognitót, és vár még rám két hívás is. Azzal kezdtem, amelyik egy foghúzásnak tűnt.
- Szia Baily, itt Nina. Mielőtt letennéd, közlöm, hogy tisztában vagyok vele, már nem vagyunk jóban. Nem is szívesen teszem, de szeretnék egy szívességet kérni tőled.
- Tőlem? Te? Miből gondolod, hogy segítek? Ne rabold a drága időmet!
- Miért viselkedsz úgy, mintha sosem lettünk volna barátnők?
- Akkor kinyögöd végre, miért hívtál?
- A ma esti puccparádé. Juttass be, ott akarok lenni!
- Miért nem érzek egy csepp megalázkodást sem a hangodban?
. Mert ismersz, hogy nem vagyok az a típus.
- Jó. Én meg nem segíthetek, annyira sajnálom.
- Baily, ne csináld már! Fontos, hogy ott legyek! Valaki miatt.
- Ó, hagy gondolkozzak, csak nem Cristoph Harland az? Mi van, te tényleg belezúgtál?
- Hajlandó vagy elintézni, hogy részt vehessek a nagyszabású rendezvényeteken vagy nem?
- Az igazság az Nina, hogy vendégként semmi esetre sem lehetsz ott. De nincs elég felszolgáló lányunk, szóval ha képes vagy néhány poharat a tálcán tartani, még örülnék is neked.
A vöröske aljasságától egy pillanatra megmoccant valami az agyamban, de mivel így is sínen lesz a tervem, higgadtságot erőltettem a hangomba, még ha a mobilon már lilultak is az ujjaim.
- Tudod mit? Legyen. Tökéletesen megfelel. Leköteleztél.
- Így is többet tettem, mint kellett volna.
- Na igen. Mérhetetlenül hálás is vagyok érte. Akkor este!
- A személyzeti bejárón gyere, fent leszel a dolgozók listáján. És ne öltözz túl, kapsz csini egyenruhát.
- Nagyszerű, szia! -vettem elő a legvékonyabb mézesmázos hangomat. A szemét kis liba. Ő is hülyének néz, de csak mert sejtése sincs arról, ki is ez az új Nina."Kapsz csini egyenruhát", na persze. Most az egyszer volt értelme hercegnői pompába vágnom magam. Elintézem, hogy emlékezetes este legyen a mai. Már csak Liamet kellett felhívnom, és amilyen furcsa szerencsénk van; azzal köszöntött, hogy este álarcosbálba megy egy lánnyal. Na szép mondhatom, nekem csak egy pincérnői szerepet sikerült intéznem, ő meg egy frissen szerződtetett TríSis modellel érkezik. A csaj még csak 18 éves, és az apukája ha kenguru lenne, tuti ki sem engedné dugni a fejét az erszényéből. A tűztől is óvja, pláne "ezektől a romlott mai fiúktól". A apatigris történetesen Liam egyetemi mentora, szóval minden klappolt; Liam jó pontot szerez a befolyásos elméknél, Dr. apuka pedig nyugodt szívvel engedi el a mesegyönyörű kislányát a veszedelmes éjszakába, mert Liamről mindenki, így ő is tudja, hogy egy csendes, megbízható, okos fiú. A lányos apukák etalonja.
Meglepően gyorsan sikerült előkészíteni az estét. Halom időm maradt a napi testmozgásomra.
__________________________________________________
A helyszín: a Harland-féle kacsalábon forgó palota. Étkezővel egybenyitott nappali, lágyan besütő napfény, apró üvegcsövekben illatozó fréziák, Cristoph, Felix.
- Hova a jó életbe fér beléd ennyi kaja? -sopánkodott Cris felpillantva a laptopja mögül. A dohányzóasztal üveglapja csaknem tele volt pakolva; egy emeletes szendviccsel, egy szelet sajttortával, egy pohár narancslével meg egy tálka sajtos keksszel.
- Örökké fejlődő szervezet vagyok -rántotta meg a vállát, miközben egyik kezében a szendvics, másikban a mobilja, s vadul pötyögött rajta. Lassan beúszott a képbe Alex és Brook is, akik a kelleténél kissé ingerültebben vitáztak valamin. Felix mély levegőt vett, próbálta kizárni őket, megakadályozni, hogy a figyelme feléjük terelődjön.
- Mi a hiszti tárgya fiatalok? -mormolta a legidősebb fivér, bár láthatóan egy szemernyit sem érdekelte az ügy.
- Ez a ma esti marhaság -fújtatott szenvedő arccal Alex, Rookie pedig továbbra is gyilkos pillantással szuggerálta.
- Ja a maszkabál?
- Nem akarok még nyilvánosságra lépni.
- Úgy beszélsz, mint egy hollywoodi sztár.
- Mégis hogy beszéljek? Tudod, hogy Dublin az én királyságom, és a média kedvence vagyok.
- Uramatyám -röhögött fel Felix és Cris is egyszerre.
- Ez a legjobb alkalom, hogy visszatérj! Levették a karodról a gipszet és már mankó nélkül is boldogulsz.
- Egyértelmű volt, hogy gyorsan lábra állok -emelte égnek szemeit,mintha mi sem lett volna evidensebb. Közben odasétállt egy hatalmas tükörhöz és elégedetten konstatálta, hogy szépen felszívódott az orrnyergét szegélyező két lila zúzódás is.
- Légyszi Alex! Megígérted! -toporzékolt Rooky, akit Alex gyakran csak úgy emlegetett mint "a csokoládéból szobrászkodott istennő".
- Előfordul, hogy megígérek ezt-azt. Ismerhetnél ennyire.
- Menj már a francba! Ez lesz a debütálásom a modellügynökségnél. Mindenki úgy tudja, hogy te leszel a kísérőm. Egyszer végre valami rólam szólna, de te csak magadra gondolsz! Ez az én estém lett volna, Alex Harland, fel tudod ezt fogni? Azt hittem legalább a sok dögös csaj miatt eljössz.
- Én megyek! -tette fel kezét Cris pajkos vigyorral.
- Szuper, mehettek együtt -ajánlotta Alex.
- Öreg, ez nem túl lovagias... -csóválta fejét Cristoph.
- Tudod mit, ha ennyit sem érek neked, akkor füttyents magadhoz a másik öt nőd közül valamelyiket. Hülyíts tovább valaki mást!
- Ne csináld már cica -döntötte hátra a fejét Alex, majd viszolygó arccal kinyögte: - Jó, legyen!
- De most már nem vonhatod vissza! -szegezte felé mutatóujját a lány, s dacos amazonból visszaváltozott kezes báránnyá.
- A te estéd lesz. Nem hagylak cserben, na.
- Így mindjárt más -mosolyodott el angyalian, majd hosszan megcsókolta a fiút.
- Pfú, ennél még az is jobb, amikor dedósok módjára balhéztok -jegyezte meg halkan Felix.
- Ráférne egy barátnő féleség, nem? -kérdezte Rooky Alextől, Felix fele intve fejével.
- Ja, olyanra gondolsz, mint te? Az drága mulatság -vetette oda foghegyről, meredek beszólása mindenkiből meghökkenést váltott ki. Cristoph vészjóslóan sziszegni kezdett.
- Hé, kislány, ne is figyelj rá! -súgta fülébe Alex, miközben magához húzta a megnémult Brookot. Az indián szépség megpróbált úgy tenni, mint aki csak elengedte a füle mellett a sértést, szemei mégis könnybe lábadtak.
-Fodrászok és sminkesek várnak rám az ügynökségnél, hogy hercegnővé varázsoljanak estére. Nem fogod megbánni, hogy eljössz, ígérem! -dobott egy gyors puszit a fiú arcára, s elsietett.
- Na jó, nekem ennyi szappanopera elég volt mára. Csá -lépett le Cristoph is. Alex elgondolkodva kibicegett a fényűző és mindenekfelett esztétikusan kialakított teraszra, de még az üvegajtóban visszafordult, és odaszólt a kanapén gubbasztó testvérének.
- Felix, kijönnél? Beszélni szeretnék veled.
- Most tényleg úgy fogsz csinálni, mint akit komolyan kell venni? -morgott jóformán magában és feltápászkodott- Nem fogok elnézést kérni azért, amit mondtam az előbb -állt meg ikermása mellett zsebre dugott kézzel. Isteni, langyos levegő volt odakint, szokatlanul énekes kedvű madarak adták az aláfestőzenét.
- Ja az. Nem érdekes. Rooky vagány csaj, leszarja az ilyesmit -dünnyögte ajkai közé szorítva a cigit, miközben meggyújtásán ügyeskedett- Másról lenne szó -fújta ki a füstöt halvány gondterheltséggel Mr. Énvagyokazász.
- Rosszat sejt a női megérzésem.
- Eszem ágában sincs elmenni a bálba. Annyit kellett mostanában nyugton maradnom, hogy kizárt dolog, hogy én fegyelmezetten bájologjak. Meg különben is! Brook nem a csajom, vagy ilyesmi. Kit izgat!? Azt csinálok ma este, amihez kedvem van.
- Alex, fél perce ígérted meg neki! De ha neked nem fontos a csaj, akkor miért nem hagyod a fenébe?
- Ez nem ilyen egyszerű, tesókám! Megszoktam már, hogy mindig ott van, ha szükségem van rá. Ő is ugyanolyan poligám, mint én. Habár mostanában kezd úgy viselkedni, mint aki többet akar. Ez a ma esti dolog is... Tőlem senki ne várjon el semmit! Engem nem lehet megszelídíteni. Egy nő sem irányíthat, én tutira nem leszek olyan mamusz, mint te voltál. Ne nézz így, igenis az voltál, és tessék, Ella félre is kufircolt.
- Azt hiszed te kiismerted a nőket? A nők, még Rooky is, tele vannak érzelemmel. Olyanaid neked nincsenek, azt tudjuk, szóval miről is beszélsz?
- Remek, mi lenne ha most az egyszer igazat adnék neked, és megemelném a kalapom előtted.
- Hülyéskedsz?
- Soha. Megteszem. Csak bizonyítanod kell.
- Mit is te nemnormális?
- A te érzelmi nyelvtudásodat. Tedd ma este Brooky-t boldoggá. Csss, nyugi -emelte fel kezét- Elmagyarázom. Szerinted én csak érzelemmentes, üres élvezeteket tudok nyújtani neki. Te ismered a lányok lelkét. Jó. Vedd kitüntetésnek, hogy egy napra te lehetsz Alex Harland. Elmész helyettem a bálba, és lenyűgözöd a bigémet. Életed szerepe, tesó.
- Még mindig az agyrázkódásod mellékhatásaitól szenvedsz? -ocsúdott fel Felix. Képtelen volt elhinni, hogy juthat Alex eszébe ilyesmi.
- Pajti ki kéne ugranod a bőrödből! Tied lehet a nevemmel járó minden kiváltság. Még a nőmet is kölcsönadom. Mi kéne még? Na a Ferrarit azt nem!
- Undorító vagy és ha nem lennél rozoga, nyakon vágnálak. Vágjak cigánykereket a hírtől, hogy egy tapló lehetek?
- Ahogy akarod. De ismersz. Engem nem fog meghatni, ha Brook kiborul. Márpedig én nem leszek ott a bulin.
- Cseszd meg! Ha el is mennék helyetted, még nálad is nagyobb parasztként viselkednék, hogy a te kis cicádnak egy életre elege legyen belőled.
- Nagyon magabiztos valaki. Attól, hogy ugyanúgy nézünk ki, nem kellene sok, hogy lebuktasd magad.
- Oké, nyertél te kis szemét! Elérted amit akartál! Belátom, ügyesen manipuláltál. Kegyeskedek lealacsonyodni a te szintedre. Most az egyszer! És senkinek nem árulod el, rendben?
- Ez csak a kettőnk kis biznisze. Nekem is az az érdekem, hogy köztünk maradjon.
- Régen mennyiszer átejtettük ezzel az embereket. Emlékszel? -vigyorodott el Felix, ahogy hirtelen nosztalgikus emlékképek törtek rá.
- Még szép. Anyáék még ma is abban a hitben élnek, hogy te törted be a Merci szélvédőjét.
- Na ja. És amikor megkérdezik, milyen érzés, hogy van egy ikertestvérem, csodálkoznak, hogy szörnyülködök.
- A régi szép idők. Mennyire nem hiányoznak -nevetett fel- Komolyan Felix, egy hős vagy, kösz, hogy végigcsinálod.
- Egyáltalán nem szívesen, de mindegy. Azt hiszem be kell avatnod a dolgaidba és már előre félek, hogy olyanokat kell megtudnom, amikre nem vagyok kíváncsi. Kiket kell ismernem, miket kell mondanom?
- A legfontosabb, hogy a hajadat rendbe hozzuk, nem hozhatsz szégyent rám. A fellépőrucid odafent vár. Az én fürdőmben kell tusolnod, megengedem, hogy használd a pipere cuccaimat. Az arckrémet ne felejtsd el!
- Te használsz arckrémet? Jesszusom. -bámult maga elé Felix elkerekedett szemekkel.
- Fogd be és tanulj! -intette le testvérét- Ott lesz egy csomó énekes is, bloggerek, színészek, felkapott modellcsajok. Frida Choo fele mindenképp mutass érdeklődést. Bókolj, flörtölj, persze szemtelenül és stílusosan, ahogy én szoktam. Ne felejtsd el a védjegyemmé vált hajhátrasimító kézmozdulatomat!
- Ha tudnád mennyit parodizállak a hátad mögött. Gyerekjáték lesz!
- Remélem nem akarsz karikatúrát csinálni belőlem!
- Semmi pánik, egy sokkal jobb önmagad leszek.
- Csak óvatosan azért. Ne vidd túlzásba!
- Te nem is látod magadat kívülről. Én ismerem az apró, huncut kis mimikáidat, a nagyívű, színpadias mozdulataidat. Még ezt az uras kis sántításodat is.
- Ó, igen, a baleset. Mindenki erről fog kérdezni. És Alex hogy fog nyilatkozni?
- Miféle baleset? Ja, hogy az! A halál torkából jöttem vissza, nem volt nagy kunszt -rántotta meg a vállát Felix szándékosan felnagyított álszerénységgel.
Ritkán látott esemény következett; Alex kacagott egy jóízűt, majd hozzátette: - Csak sajnálom, hogy nem fogom látni a nagy alakításodat -túrta hátra haját egy villanásnyi kacsintás közben, majd cigivel a szájában cinkosan elvigyorodott.
A tenger menti nyaralókkal- és családi házakkal szegélyezett úton, a kék nefelejcsekkel teleültetett előkerthez tartozó hófehér ház volt Horanéké. Fehérre mázolt, angolos bejárat, ajtóméretű üvegtáblák, a földszinten, emeleten egyaránt. Ezüstösen fénylő kavicsokkal felszórt garázsfelhajtó, mellette egzotikus bogyós cserjék. Lassan Ninának is sikerült megszoknia a helyet, elfogadni, hogy ez az új otthona. Mikor hazaért a France-szel való edzésből egy oda nem illő négykerekű monstrum parkolt előttük. Egyből felismerte a fekete Range Rovert. Ez Karlson Borowski főkapitány új szekere; mégis ki engedhet meg magának egy ilyen luxusterepjárót? Ó igen, az, akit újonnan léptettek elő a dublini gárda élére. Nina emiatt akarva-akaratlanul is ellenérzéseket vélt felfedezni magában a kinevezett Borowski irányába.
Kíváncsian lépett be a bejárati ajtón. A majdnem 2 méteres pasas sötétszőke hajjal és szakállal, zsebre vágott kézzel állt a nappaliban, a könyvespolccal szemben. Civilben volt. Nina észrevette, hogy azt a képet nézi, amin apja és lánya nevet; összekarolkozva, vidáman, évekkel ezelőtt.
- Heló, mi újság? -kérdezte Nina lecövekelve a konyha és a nappali között félúton.
- Ó, szia Nina! Ami azt illeti, hozzád jöttem -fordult meg megilletődve, majd felbukkant Maura is. Úgy tűnt, mint aki már be van avatva, miről akar a kapitány beszélni a lánnyal.
- Hozok nektek epres limonádét, jó? -simított végig Nina hátán- Aztán Niallal mi nemsokára indulunk a nagyiékhoz.
- Oké -válaszolta Nina elgondolkozva, közben ledobta a sporttáskáját. Kellemetlen gyanúval vetette le magát a fotelba- Elég komoly dologról lehet szó, ha külön ezért eljöttél ide -kezdte mélyrehatóan szuggerálva a férfit.
- Nos, igen. Ki akartalak faggatni a stadionban történt lövöldözésről. Azt mondtad jelentkezel majd, de nem tetted. De van itt valami, ami fontosabb ennél, és jobb szerettem volna személyesen beszélni veled róla.
- Szóval...? -meresztette ki szemeit a lány egyre fogyó türelemmel. Rossz megérzése nem hagyta, hogy nyugodt maradjon - Szia pajti -súgta oda a közben lába elé telepedő Corának.
- Hát tudod...ez a fickó itt, a képen -emelte fel a fakeretes fotót- nem csak a társam volt, hanem a mentorom, a barátom. Rengeteget tanultam tőle és napról napra eszembe jut valami bölcsesség, amit az ő szájából hallottam. Mint kollégák, kötöttünk egy megállapodást, ami rólad szól, meg a rendőri kiképzésedről. Ismered. De mint barát, s mint apa az apának, ígéretet is tettem neki -rakta le a képet és merengő arccal, nagyon lassan elsétált a kanapéhoz. Eszméletlen sokáig habozott a folytatással. Talán azt várta, hogy Maura behozza az italokat és aztán tényleg csak négyszemközt maradjon Ninával, aki árgus szemekkel követte a rendőr minden apró rezdülését, hű kutyájával egyetemben. Érthetetlen, kínos csend állt be, amíg Maura be nem futott kezében egy tálcával.
- Már itt sem vagyok, hagylak titeket, beszélgessetek csak! Fent leszek, ha kell valami -hadarta érzékelve az enyhe feszültséget. Természetesen ő már tudta, mi Karlson terve.
- Az ígéretem pedig az volt, hogy megvédelek, bármibe is kerüljön -szólalt meg végre, roppant titokzatosan.
- Ajvé! -emelte égnek ezüstszürke szemeit Nina. Karl halkan nevetett a lány reakcióján.
- Meg kell értened, hogy ez mit jelent -kérte atyai hangon.
- Te meg azt érts meg, hogy nem érdekel, mit ígértetett meg veled az apám. Ő már nincs, én pedig nem szorulok gyámolításra. Legalábbis azon vagyok, hogy meg tudjam védeni magam.
- Nem, nem, nem. Ez nem csak erről szól! -rázta meg a fejét.
- Fejtsd ki kérlek! -tette keresztbe lábait a lány, s higgadtnak mutatva magát, hátradőlt.
- Nézd -köszörülte meg a torkát, és rendesen irritáltnak tűnt- Akik után most nagy erőkkel nyomozunk, nem közönséges bűnözők. Mindannyian beláttuk már, ez valami régóta szerveződő, kiterjedt bagázs, jelentős információs- és technológiai háttérrel. Mondjuk ki, ez az, amitől mindenki tartott, amitől az ország vezetése is és a rend őrzői is. Ez így nincs rendjén. Nina, ez nem csak hősködésről szól, itt az ország, de legfőképpen Dublin polgárairól van szó. Túl sok a vesztenivaló és egyszerűen nem kockáztathatunk többet. Így is túl sok veszett már oda.
- És jól tudod, hogy több ízben is érintett vagyok a dologban.
- Épp ez az! Én apád barátja vagyok elsősorban, így eleget fogok tenni a legfontosabb kérésének. Nincs többé megállapodás; felbontottam.
- Várj, ezt hogy... -dőlt előre a lány, ujjai lassan belemélyedtek a fotel karfájába.
- Többé semmi dolgod a kapitányságon, a kiképzőteremben, a lőtéren. De attól még a védelmem alatt állsz -tette hozzá, mintha menthetné a helyzetet.
- Hű, hát ide lyukadtunk ki. Miért kell, hogy te is egy szemét kis áruló legyél? És ennek ellenére megpróbálod elhitetni velem, hogy ebben a sztoriban is te vagy a jófiú? Hogy te csak az én érdekeimet nézed? -mondta Nina kis habozás után, mert ennél sokkal csúnyábbakat, sokkal hangosabban akart volna közölni.
- Válogasd meg a szavaidat. Én nem vagyok ellenség. Még ha dühös is vagy, ismerd el, hogy a jelenlegi helyzetben, nincs helye a te különbejáratú rendőrösködésednek. Ha eddig szigor volt, most katonás fegyelemnek kell lennie, és légy kicsit megértő; most kerültem csak abba a pozícióba, ahova. Nem szeretném úgy kezdeni, hogy magamra haragítom a legfelsőbb fejeket. A jelenlegi krízisben semmiképp. Az emberek biztonsága az első.
- Nagyon szép beszéd. Most el kellett volna morzsolnom egy könnycseppet, igaz? -húzta vigyorra száját. Itt jött el a pont, hogy a beszélgetés szabályosan viharos hangulatúba csapott át- Tudod, vicces ez a visszatetsző magatartás; úgy promózod magad, mint az igaz barát, aki betartja a szavát, miközben apám halála után első dolgod volt megszabadulni tőlem. Na meg gondolom, azért a székébe sem volt olyan rossz dolog beülni. De én vagyok az éretlen, tudom, ne is mondd. Csak egy kérdés, ha megengeded: hogy akarsz vigyázni rám, ha nem fogsz tudni rólam semmit?
- Miért ne tudnék?
- Mert nem fogom az orrodra kötni. Nagy ballépés volt ez a részedről, Karl. Pedig sok érdekes információm van a rendőrök rémeiről. Na mindegy, nagy kár, hogy nem érdekel. Így-vagy úgy de zsaru leszek. És nem olyan teszetosza, mint te. Ha kell, bele is halok -rántotta meg a vállát.
- Úgy tűnik te akarod, hogy így legyen sóhajt a férfi fáradtan, de megfeszülő állkapcsa elfojtott indulatokról árulkodik- Rendben. Leveszem rólad a kezem -jelenti ki fennhangon.
- Jaj, csak azt ne, mi lesz most velem? -temeti arcát kezeibe a lány játszi halálfélelemmel, miközben azellen harcol, hogy szét ne robbanjon.
- Mostantól nincs privilégiumod. Ha neked így jó! -tárja szét tenyereit a pasas.
- Tökéletesen megvagyok, köszi -nevet fel Nina kínjában.
- Ha tudnád mennyire hasonlítasz az apá...
- Fogd be! Ne vedd őt a szádra ezek után! -csattan fel lángra gyúlt arccal.
- Sajnálom, hogy mérges vagy. Mondjuk valami hasonló reakcióra készültem. Szeretnék tisztázni veled valamit! Eltökélted, hogy kopó leszel, ugye. Apád sosem mondta neked, mert túlságosan elfogult volt veled, hogy nem vagy alkalmas a hivatásra. Legalábbis jelen lelki állapotodban nem. Többek között, azért sem esett nehezemre meghozni a döntést, mert láttam mennyire kiforgatott magából a gyász. Ez persze nem a te hibád. Viszont így, a rendőri etika egyetlen pontjának sem felelsz meg. Megfontolt és fegyelmezett vagy? Képes lennél objektíven dönteni? Aligha. Tele vagy indulattal és kezeletlen, elfojtott dühvel. A legrosszabb pedig az, hogy megesküdtél, hogy nyílt lapokkal játszol, szólsz mindenről. Ehhez képest külön utakon jársz, titkolózol és még a fiamat is képes voltál rávenni a sumákolásra. Igen, azt hiszed, nem tudtam meg, hogy lemásoltattad France-szel azokat a kamerafelvételeket? Soha nem lesz így belőled zsaru; ki vesz téged komolyan?
- Kétségkívül te vagy apám legjobb barátja. Köszi ezt a lélekmelengető beszélgetést, másra sem vágytam. Ennek hatására valószínűleg mély letargiába esek, telesírom a párnám és örökre felhagyok bűnüldözői ambícióimmal. Mert te ezt szeretnéd.
- Ez utóbbit bölcsen tennéd. Azt hiszem ideje indulnom.
- Jól hiszed. Ja és Karls, majd ne felejts el jól szembeköpni a tükörképedet! De jól célozd ám meg!
- Az a baj, hogy képtelen vagy elfogadni, ha valami nem úgy alakul, ahogy te szeretnéd. Ez a tulajdonságod pedig fel fog emészteni, figyeld meg!
- Nem, szerintem az a baj, hogy fingod sincs mi minden történt velem és eme tudatlanságodban bélyegzel meg. Egy buta, naiv, dühtől toporzékoló kislány vagyok; te ezt gondolod. Most viszont nem zavar a dolog, mert épp az előbb ébresztettél rá, hogy mekkora féreg vagy. Elég nagy.
- Szerencsédre civilként jöttem, így ezt nem veszem hivatalos személy megsértésének.
- Micsoda mázli. Tényleg megsértettelek? Én? Amúgy ha nem akarsz megbilincselni és bevinni, akkor tájékoztatlak, hogy az ajtó pont ugyanott van, ahol az előbb, amikor beléptél rajta.
- Figyelmességed határtalan. Minden jót Nina, remélem boldogulsz majd. Cora, gyere!
- Mi a francot csinálsz? Corát nem viheted!
- Ez egy kiképzés alatt álló kutya, s mint tudod, a rendőrség tulajdona.
- Nem hiszem el, hogy ezt csinálod.
- Egy nagy féreg vagyok, emlékszel? -bökött mutatóujjával halántékára, s mintha egy halvány gúnyos mosolyszerűség suhant volna át tekintetén.
- Mindent elveszel. Most már tényleg semmim sem maradt -jelentette ki a lány maga elé bambulva, belső poklában ragadva.
- Sajnálom, ez a szabály. Tudod, amiket sosem tartasz be -az ajtóból visszafordulva intette lábhoz a kutyát.
- Várd meg, hogy elköszönjek tőle -két kezébe vette a fekete kutyapofit és egy puszit nyomott az orrára. Megölelte az izmos testet, még utoljára végigfuttatta ujjait selymes bundáján- Kitartás szépségem, nem hagylak magadra. Hamarosan találkozunk! -súgta oda neki, hogy Karlson ne hallja. Nina tudta jól, hogy nem fogja hagyni, hogy elvegyék tőle a kutyát, mégis megijedt egy percre a gondolattól, mi van, ha tényleg nem fogja többé látni? A rémület pedig könnyeket csalt elő szemeiből. Cora megszeppenve pislogott a lány arcába. Éppolyan zavart volt.
- Lábhoz! -szólt rá Karlson mérgesen, a kutya hátra-hátranézve kullogott utána- Ég veled, Nina! -köszönt diadalittasan a zsaru. Vadállat hangon mordult fel a Range motorja odakint. Nina az ablakból figyelte, ahogy elhajt hű társával.
- Karlson már el is ment? -érkezett meg Maura gondterhelten.
- Tudod, hogy igen. Hallottál mindent, nem?
- Nem, csak, hogy elég ingerülten feleseltél. Mi történt?
- Elvitte a kutyámat. Amit apámtól kaptam. Nem szeretnék többet erről beszélni. Megyek készülődni az estére.
- Csak lazán Felix, csak lazán -a dublőr hangosan fújta ki a levegőt, miként az előszoba tükrében sokadszorra is leellenőrizte, biztos elég Alexesen fest-e. Nagy ívű, hátrafésült hullámok, mellkasközépig kigombolt fehér ing, három ezüst nyaklánc, csilingelő medálokkal, méregdrága karóra, fekete öltöny, szűk nadrág, mélyvörös bőrcipők - Felix ennél jobban nem is különbözhetett volna önmagától. És most az egyszer mégsem bánta. Ekkora még jó mókának tűnt a testcsere.
- Most jövök rá, hogy eddig csak azért tudtalak titeket megkülönböztetni, mert teljesen más az öltözködési stílusotok -nézett végig rajta Cesar elgondolkodva.
- Na meg mert az egyikünk egy faragatlan barom. És nem magamról beszélek -kacarászott Felix, s közben behuppant a csillogó Lexus kormánya mögé. Leengedte az ablakot, megpróbálta felvenni testvére tartását; kikönyökölés az ablakon, másik kéz lazán a kormány tetején.
- Mit csinálsz? -érdeklődött az inas vigyorogva, mert Felix a visszapillantót szuggerálta.
- Csak gyakorlom azt a felsőbbrendű arckifejezést.
- Ne felejtsd el a hangsúlyt sem! És ne használj olyan fura szavakat! -hajolt be az ablakon az egyetlen, és igazi Alex Harland.
- Ha legközelebb hozzám szólsz, előtte kérj időpontot! -fordult felé vontatottan Felix, immár teljesen beleélve magát új egyéniségébe. Alex, mint egy büszke szülő, nemlétező könnyeit törölgette. Érintésre felemelkedett a vezetőülési ablak, mély dorombolással megszólalt a motor, a műszerfal kék fényben úszott. A gumik kissé felcsikordultak a heves indulás következtében. Úgy tűnik Felix 100%-osan átéli, milyen is Alexnek lenni. Nem volt számára idegen a figyelem középpontjába lenni, mégis egészen újszerű élmény volt, az a fajta, már-már rajongás, ami körülvette attól a pillanattól kezdve, ahogy kiszállt a luxusjárgányból. A VIP bejárat ajtónállói egy kis költői túlzással, térdre borultak és kézcsókolgatva köszönetet mondtak neki a megtisztelő jelenlétéért. A felszínes, hollywoodi sztárcsemete külső mögött, ott bújt egy mindenre nyitott, lovagias, végtelenül kíváncsi és legfőképpen szeretettel és törődéssel teli fiú. De ezt a fiút jó mélyre kellett ma temetni. A program a következő volt: az est első felében zajlik az álarcosdi, a titokzatoskodás, ismerkedés, pofavizit, bájcsevej, miegymás, később lesz egy divatbemutató, majd lehullanak az ál-arcok és kezdődhet az ereszdelahajam ahogy a csövön kifér.
Ahogy Felix betette a lábát, körülrajongták őt. Szokatlan helyzet volt, miként tucatnyi szempár bámulta őt, a lányok pedig izgatottan susmorogni kezdtek a háta mögött:
"Ott van Alex!"
"Úristen, de dögös!"
"Nézd a karóráját! Az nem egy Rolex?"
"Te elhiszed hogy majdnem meghalt? Jobban nem is nézhetne ki!"
"Én ott voltam a szülinapján. Epic volt."
"Állítólag egy Ferrarit kapott az apjától"
"Jesszusom, rám mosolygott! Láttad?"
"Ne is álmodj róla. Sajnos igazi szívtipró. Csak kalandozik."
"Tessék, megérkezett a seggfej, aki összetörte a húgom szívét."
Hamar megtelt a feketébe és fehérbe öltözött emberekkel az aula. Vegyes parfümfelhő gomolygott a levegőben, vakuk villantak, az álarcok mögött kíváncsi szempárok nézelődtek. Felix rettentő jól szórakozott, a játék zökkenőmentesen zajlott. A szemmaszk mögött biztonságban érezte magát. Egészen addig, amíg meg nem pillantotta aznap esti partnerét. Mire azt hitte, tökéletesen elsajátította szerepét, jött Brook, akinek egy csettintésre sikerült kizökkentenie.
- Hát itt vagy! -szólalt meg "Alex" mögül a patakcsobogásra hasonlító, finom női hang. Egy fekete-fehér héliumos luficsokor mögül bukkant elő, fekete miniben, macskaszemű maszkban. Felix lehűlt a váratlan szájrapuszitól, amit attól a lánytól kapott, aki bár tényleg úgy nézett ki, mint egy szupermodell, de igazából semmi köze nem volt hozzá, mi több, az első pillanattól kezdve ellenszenvezett vele - Szexi vagy. Tetszik a maszkod -tette hozzá Brook, aki kacéran végigmérte a fiút, majd kislányos huncutsággal elmosolyodott. Felix nem hazudhatott magának; állatira tetszett neki a lány külseje, cappuccino színű bőre, krémes rózsaillata, hatalmas boglya hajkoronája. Valami ismeretlen jó moccant meg benne, ahogy Rookie-t nézte, most először ilyen közelről; miközben ide-oda kapta a fejét, lelkesen hadart és mutogatott, s el-elnevette magát, amitől apró kis ráncokba szaladt orrnyergén a bőr, s telt, étcsokoládé ajkai mögül kivillantak kislányos fogai.
- Szia Alex! Milyen rég nem láttalak! -vágtatott be a képbe egy nyakigláb nőcske, méteres sarkakon billegve, hófehér, földet súroló fátyolban. Jóformán hallani lehetett, ahogy zörögnek a csontjai. Egy pillanatra végigsuhant irigy tekintete Brookon, majd úgy tett, mintha ott sem lenne a lány.
- Ó, szia... -vigyorodott el Felix, de fogalma sem volt róla, hogy ki ez.
- Amikor hallottam a balesetről... -tapasztotta tenyerét dekoltázsára elszörnyedve, majd váratlanul széttárta karjait és hangosan felvihogott- Hála az égnek élsz! -gesztusai csaknem ordították: Kérlek! Megkaphatsz amikor csak akarsz!
- Mázlista alkat vagyok, tudhatnád -villantott felé egy mosolyt- Örülök, hogy összefutottunk, de ha most megbocsájtasz Rookie-val beszélgetek.
A szoros közelben hallgatózók, üres csevejt folytatók, a nyakigláb és Brook is elkerekedett szemmel fordult Alex felé, aki töretlenül vigyorgott, átkarolta a lány derekát és elsétált vele.
- Ezt nem hiszem el! Mi van veled? Ha ez a bocsánatkérésed akart lenni, akkor csak közlöm, hogy bőségesen kárpótoltál! -torpant meg a tér közepén a lány, s lágyan megfogta Alex vállait. Felix úgy érezte, lassan, de biztosan kibújik belőle az ördög, és a szíve mélyén nem bánta, hogy testvére személyisége mögé rejtőzve kipróbálhat dolgokat. Ürügyként szolgált, hogy eggyé vált karakterével, és bizony kötelessége ahhoz hűen cselekednie. Félretéve tapintatosságát, rámenősen magához húzta a lányt formás fenekénél fogva. De amint megtette, megbánta és szégyellte magát, még ha Rookie ehhez hozzá is volt szokva.
- Ott van a bátyám! Köszönök neki! -sietett oda Felix a célszemélyhez, ezzel kimentve magát a túl intimmé vált helyzetből.
A személyzetet koordináló nő Nina kezébe nyomott egy egyenruhát és a leendő feladatait sorolta neki hosszasan. Mindeközben a szöszi gondolatai már rég máshol jártak, egyetlen szót sem fogott fel a munka-lajstromból. Amint félrenézett a fehér kosztümös nő, a Horan lány felnyalábolta cuccait és meglépett. Felöltötte mangóshús színű ruháját, merészebbé tette sminkjét. A virágszirmok rétegeihez hasonlító szoknyarész minden egyes lépésnél merészen láttatni engedte a bal combját. A másik láb szigorúan a fátylas anyag mögött maradt, melyre -ki sejtené- egy apró, de annál veszélyesebb maroklőfegyver volt ráerősítve. Nina készen állt, hogy felvegye az álarcát. De a műsor már a legelején más irányba kanyarodott; ugyanis ahogy megjelent az arany szemmaszk mögött rejtőző szőke szépség, megfagyott a levegő; de már nem volt lehetőség a hátra arcra.