SIKEREKKEL TELI, KALANDOS 2015-ÖS ÉVET KÍVÁNOK MINDEN DRÁGA OLVASÓMNAK! KÖSZÖNÖM NEKTEK, HOGY VELEM VOLTATOK, REMÉLEM JÖVŐRE IS FIGYELEMMEL KÍSÉRITEK A SAVE YOUR HERO-T, HISZEN A JAVA MÉG CSAK EZTÁN KÖVETKEZIK.
CSAK ELŐRE TESSÉK NÉZNI, NEM HÁTRA! TUDJÁTOK: MÚLT VS. JÖVŐ...
ÉS HOGY MI MINDEN JÖN MÉG? MEGPRÓBÁLTATÁSOK, SORSFORDÍTÓ TITKOK ÉS PERSZE A MASZKOSOK.
XX, BB
19 - Múlt VS jövő
Sosem feledem Cesar bölcs szavait: "A múlt úgysem segíthet abban, hogy nézzen ki a jövő. Ha nem ébredsz fel, nem leszel halott, de éppenséggel nem is leszel élő ember."
És Liam mondata is folyton ott köröz a fejemben: "Mindegy, hogy kit minek hiszel, de a végén úgyis neked kell megmentened majd saját magad."
Remeg a gyomrom, amikor beülök a Dublin-címeres autóba, tetején a vadul villogó kék-piros lámpával. Niall felbosszantott, de úgy istenigazából. Nem tudom mi van vele, vagy velem, de arra tisztán emlékszem, hogy a régi Ninával sosem balhézott. A pár perces dührohamom gyorsan csillapodni látszott, ahogy kiértem a városközpontból, és Clondalkin felé vezető útra kanyarodtam. Na ott aztán nem kíméltem a gázpedált. Ahogy pillekönnyen száguldott velem az autó, az egekbe szökött adrenalinom miatt már nem értem rá öcsém viselkedésén mérgelődni. Az kezdett erőteljesen foglalkoztatni, hogy merre tartok. Mármint nem akkor, a kocsiban ülve, hanem mint a "csodalány", mit is kezdek az életemmel. Volt valamiféle tervem, de ezt egyelőre senkivel sem akartam megosztani. Nem, mert nem kértem mások véleményéből, rosszalló fejrázásából. Nem jó döntést akarok hozni, csak a sajátomat. Meg akarom mutatni nekik, hogy ki is vagyok most, ki tudok lenni, ha úgy akarom. A határaimat szeretném feszegetni, csak ez rázhat fel végleg az álmatagságomból. Azt viszont nem hittem volna, hogy máris bizonyíthatom fenenagy bátorságomat. Egy szörnyű autóbalesetbe csöppentem, melyben egy fiatal lány életét vesztette.
A visszapillantóban néztem végig, ahogy a sportautó lesodródik az útról és egy fának csapódik. Kihagyott néhány ütemet a szívem, felfoghatatlan volt a látvány. Éleset fékezek, gondolkodás nélkül pattanok ki a kormány mögül. Kétszeresre gyorsult szívveréssel rohanok a füst felé, közben remegő hangon hívom a segítséget. Alig találom a szavakat. Egy srác járkál a felismerhetetlenné roncsolódott kocsi mellett, a fejét fogja. Akkor válik csak pokollá a helyzet mikor közli, hogy a barátnője ült mellette. A fehér sportverdából csak egy kupac fémgalacsin maradt. A fiú sokkos. Idegtépő percekbe telik, mire kiérnek a mentők, a tűzoltók, és persze a rendőrök. Nem bírom nézni, amint kiemelik a holttestet a roncsokból, inkább beülök egy rendőrautóba. Itt ülök még most is. És persze még mindig remeg a gyomrom. A helyszínelők jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a négykerekű egy Lamborghini Aventador volt, a halott lány pedig még csak 18 éves múlt. Olyasmik jutnak eszembe, hogy fel kéne hívnom apát, meg hogy akár én is lehetettem volna az a lány, hiszen útközben még csak eszembe sem jutott lassítani. Isteni mázlim volt, megint. De vajon meddig lesz?
Miután felvették az adataimat és minden szavamat jegyzőkönyvbe vésték, végre hazaindulhattam. Egy tanulóvezető sebességével araszoltam végig az utakon. Kezdtem lehiggadni, bár máson sem járt az agyam, csak a szörnyű látottakon. A fájdalom, amit a srác dermedt tekintetéből ordított, nem ereszt. Nekem is fáj. Miért nem vagyunk óvatosabbak?
Miután beálltam a garázsba, s rámcsukódott távirányítású ajtaja, harapható sötétség és csend támadt. Kifújtam a levegőt, és támlának döntöttem a fejem. Azon kaptam magam, hogy halkan duruzsolok.
- Jól van, Nina. Vegyük csak sorra, amit tudunk. Van egy szerető, és joggal féltő családod. Van Liam, akit tudjuk miért szeretsz. Van Cesar, Harlandék, Zaynék. Igen, volt egyszer Floyd is. Ő már nincs, hagyd békén! Hogy mit akarsz? Tudod te jól, elég rég óta. Emlékszel, mit éreztél, amikor Liamet péppé verték azok a vadbarmok? Emlékszel a tehetetlenségre, amikor betörtek a Champ bárba? Erős akarsz lenni, ennyi az egész. Atléta voltál és szerelmes, majd kicsit halott, végül álmodozó és gyenge. De most ki vagy? Láttad az előbbi balesetet. Láttad a meglőtt rendőrt. Erős akarsz lenni. Küzdeni akarsz a fájdalom ellen. Volt egy fiú, Louis, de ő sincs már. Most csak te vagy, és az új céljaid. Valld be, mi foglalkoztat.
- Nina?! -hirtelen fény gyúlt, mire kikászálódtam a kormány mögül- Most értesítettek a balesetről a 42-es úton. Ugye jól vagy? - repül felém nagy hévvel, szinte felöklel, ölelése kis híján szétroppant. Valahogy mégis egybentart.
- Szia apa -köszönök halkan. Mikor elereszt, egyből elgyengülök; könnyes megkönnyebbüléssel bámul rám. - Kutya bajom, ne nézz már így! -kérlelem lesütött szemmel.
- Nem csak a ma történtekről van szó. Hanem, hogy be kell lássam, felnőtt vagy. Felelőtlen bár, de felnőtt. És el kell, hogy engedjem a kezedet. Én nem taníthatlak már, magad kell okulnod.
- Hogy érted ezt? -meredek rá feszülten figyelve arcát, sötét szemeit.
- Hiába féltelek, ez úgysem fog enyhülni. Ha virágkötő lennél, akkor is ugyanúgy aggódnék érted, mintha gyilkosok után kutatnál. De azért boldog lennék, ha mégis inkább virágkötőnek állnál.
Elnevetem magam.
- Köszönöm. Figyelj csak, ha már ilyen áldozatot hoztál értem, tartozom neked egy vallomással.
- Ó, anyám borogass. Mit csináltál már megint? -emeli égnek szemeit. Apámmal egyébként mostanában idill harmónia honol köztünk. Nem vágunk egymás szavába, próbáljuk megérteni a másik nézőpontját. Most pedig eltökélem, hogy megértetem vele, mit akarok.
- Nem csak rólam van szó. Liamről. Egyik éjjel a városban ránktámadtak. Liam meg akart védeni, de elbukott a túlerővel szemben, én pedig nem tudtam neki segíteni. Fizikailag erősebbé kell válnom, meg kell védenem magam. Annyira régóta vagyok gyenge és kiszolgáltatott. Azt szeretném, hogy megérts. Nekem igazából fogalmam sincs, mit szeretnék csinálni hosszútávon. Viszont abban halálbiztos vagyok, hogy most mit kell tennem. Egy ideje már üldözitek ezeket a feketeruhásokat, hm? A maszkosokat. Segíteni akarok. Megpróbálok róluk minél több információt összegyűjteni. Szeretnék részt venni ebben. Én vagyok az egyedüli, aki látta közelről az egyiket, nem? Adj egy esélyt! Közben pedig ígérem, kitalálom mivel is foglalkozhatnék később.
- Nem várom el, hogy tudd máris, milyen szakterületen szeretnél dolgozni. Alig egy éve még a rehabilitációdat töltötted. Nem véletlen hívnak csodalánynak. Tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni. És ha te a holtidőben bele szeretnék kóstolni a piros betűs veszélybe, hát hajrá.
- Ez azt jelenti, hogy...?
- Igen. Megadom magam. Legyen. Ámen -bólint- Istenem, nem hiszem el, hogy belementem. De van néhány aranyszabály! -emeli fel a kezét, mielőtt elterülhetne arcomon egy fülig érő vigyor.
- Rendben, ez így fer -komolyodok vissza.
- Anyád biztosan leveszi majd a fejem, de ha már szövetséget kötöttünk, akkor tegyük a dolgunkat rendesen, nem? Na szóval - előveszi vaskos ujjait a soroláshoz- Beszervezlek egy intenzív, profi kiképzésre. Nem lesznek tekintettel arra, hogy ki vagy, hogy lány vagy, hogy gyenge vagy. Ha feladod, akkor vége a játéknak. Második szabály; nincs titkolózás, nincs magánakció. Továbbá nincs éjszakai császkálás. Ha bármilyen gyanús dolgot észlelsz, azonnal szólsz nekem! -harsogja kérges hangján, miközben arca katonássá kövült. Szigora véresen komoly, de örömöm nagyobb erejű.
- Igenis, uram! -szalutálok megfeszített fejtartással, de nem értékeli viccemet - Nyugi, értettem. Becsszó, bízhatsz bennem! -nyújtom praclim felé. Tekintete mintha keresne valamit az enyémben. Valamit, ami biztosítja, hogy komolyan gondolom. Aztán elmosolyodik, és belecsap a tenyerembe.
Így tehát megállapodtunk. Még magam sem tudom elhinni, hogy végre nyomozgathatok kedvemre, és még csak sunnyognom sem kell apám elől. Szerintem még egy pisztolyt is kikunyerálok tőle. Ki tudja? Ettől az egésztől úgy érzem magam, mintha halhatatlan lennék. Közben azért folytatom, amit korábban elkezdtem, vagyis a munkát Harlandék ranchén. Az a környezet, a levegő, a tisztás Howth-ban, mindaz, amihez az új Nina nagyon is ragaszkodik.
- Inkább mesélj, mi újság veled? -tette apja Felix vállára a kezét- Anyád mesélte, hogy a dolgozatod a fázis hiányos piaci egyensúlytalanságról elnyerte az első helyet a Tudományos Diákköri Konferencián.
Miután felvették az adataimat és minden szavamat jegyzőkönyvbe vésték, végre hazaindulhattam. Egy tanulóvezető sebességével araszoltam végig az utakon. Kezdtem lehiggadni, bár máson sem járt az agyam, csak a szörnyű látottakon. A fájdalom, amit a srác dermedt tekintetéből ordított, nem ereszt. Nekem is fáj. Miért nem vagyunk óvatosabbak?
Miután beálltam a garázsba, s rámcsukódott távirányítású ajtaja, harapható sötétség és csend támadt. Kifújtam a levegőt, és támlának döntöttem a fejem. Azon kaptam magam, hogy halkan duruzsolok.
- Jól van, Nina. Vegyük csak sorra, amit tudunk. Van egy szerető, és joggal féltő családod. Van Liam, akit tudjuk miért szeretsz. Van Cesar, Harlandék, Zaynék. Igen, volt egyszer Floyd is. Ő már nincs, hagyd békén! Hogy mit akarsz? Tudod te jól, elég rég óta. Emlékszel, mit éreztél, amikor Liamet péppé verték azok a vadbarmok? Emlékszel a tehetetlenségre, amikor betörtek a Champ bárba? Erős akarsz lenni, ennyi az egész. Atléta voltál és szerelmes, majd kicsit halott, végül álmodozó és gyenge. De most ki vagy? Láttad az előbbi balesetet. Láttad a meglőtt rendőrt. Erős akarsz lenni. Küzdeni akarsz a fájdalom ellen. Volt egy fiú, Louis, de ő sincs már. Most csak te vagy, és az új céljaid. Valld be, mi foglalkoztat.
- Nina?! -hirtelen fény gyúlt, mire kikászálódtam a kormány mögül- Most értesítettek a balesetről a 42-es úton. Ugye jól vagy? - repül felém nagy hévvel, szinte felöklel, ölelése kis híján szétroppant. Valahogy mégis egybentart.
- Szia apa -köszönök halkan. Mikor elereszt, egyből elgyengülök; könnyes megkönnyebbüléssel bámul rám. - Kutya bajom, ne nézz már így! -kérlelem lesütött szemmel.
- Nem csak a ma történtekről van szó. Hanem, hogy be kell lássam, felnőtt vagy. Felelőtlen bár, de felnőtt. És el kell, hogy engedjem a kezedet. Én nem taníthatlak már, magad kell okulnod.
- Hogy érted ezt? -meredek rá feszülten figyelve arcát, sötét szemeit.
- Hiába féltelek, ez úgysem fog enyhülni. Ha virágkötő lennél, akkor is ugyanúgy aggódnék érted, mintha gyilkosok után kutatnál. De azért boldog lennék, ha mégis inkább virágkötőnek állnál.
Elnevetem magam.
- Köszönöm. Figyelj csak, ha már ilyen áldozatot hoztál értem, tartozom neked egy vallomással.
- Ó, anyám borogass. Mit csináltál már megint? -emeli égnek szemeit. Apámmal egyébként mostanában idill harmónia honol köztünk. Nem vágunk egymás szavába, próbáljuk megérteni a másik nézőpontját. Most pedig eltökélem, hogy megértetem vele, mit akarok.
- Nem csak rólam van szó. Liamről. Egyik éjjel a városban ránktámadtak. Liam meg akart védeni, de elbukott a túlerővel szemben, én pedig nem tudtam neki segíteni. Fizikailag erősebbé kell válnom, meg kell védenem magam. Annyira régóta vagyok gyenge és kiszolgáltatott. Azt szeretném, hogy megérts. Nekem igazából fogalmam sincs, mit szeretnék csinálni hosszútávon. Viszont abban halálbiztos vagyok, hogy most mit kell tennem. Egy ideje már üldözitek ezeket a feketeruhásokat, hm? A maszkosokat. Segíteni akarok. Megpróbálok róluk minél több információt összegyűjteni. Szeretnék részt venni ebben. Én vagyok az egyedüli, aki látta közelről az egyiket, nem? Adj egy esélyt! Közben pedig ígérem, kitalálom mivel is foglalkozhatnék később.
- Nem várom el, hogy tudd máris, milyen szakterületen szeretnél dolgozni. Alig egy éve még a rehabilitációdat töltötted. Nem véletlen hívnak csodalánynak. Tudom, hogy nem fogsz csalódást okozni. És ha te a holtidőben bele szeretnék kóstolni a piros betűs veszélybe, hát hajrá.
- Ez azt jelenti, hogy...?
- Igen. Megadom magam. Legyen. Ámen -bólint- Istenem, nem hiszem el, hogy belementem. De van néhány aranyszabály! -emeli fel a kezét, mielőtt elterülhetne arcomon egy fülig érő vigyor.
- Rendben, ez így fer -komolyodok vissza.
- Anyád biztosan leveszi majd a fejem, de ha már szövetséget kötöttünk, akkor tegyük a dolgunkat rendesen, nem? Na szóval - előveszi vaskos ujjait a soroláshoz- Beszervezlek egy intenzív, profi kiképzésre. Nem lesznek tekintettel arra, hogy ki vagy, hogy lány vagy, hogy gyenge vagy. Ha feladod, akkor vége a játéknak. Második szabály; nincs titkolózás, nincs magánakció. Továbbá nincs éjszakai császkálás. Ha bármilyen gyanús dolgot észlelsz, azonnal szólsz nekem! -harsogja kérges hangján, miközben arca katonássá kövült. Szigora véresen komoly, de örömöm nagyobb erejű.
- Igenis, uram! -szalutálok megfeszített fejtartással, de nem értékeli viccemet - Nyugi, értettem. Becsszó, bízhatsz bennem! -nyújtom praclim felé. Tekintete mintha keresne valamit az enyémben. Valamit, ami biztosítja, hogy komolyan gondolom. Aztán elmosolyodik, és belecsap a tenyerembe.
Így tehát megállapodtunk. Még magam sem tudom elhinni, hogy végre nyomozgathatok kedvemre, és még csak sunnyognom sem kell apám elől. Szerintem még egy pisztolyt is kikunyerálok tőle. Ki tudja? Ettől az egésztől úgy érzem magam, mintha halhatatlan lennék. Közben azért folytatom, amit korábban elkezdtem, vagyis a munkát Harlandék ranchén. Az a környezet, a levegő, a tisztás Howth-ban, mindaz, amihez az új Nina nagyon is ragaszkodik.
_______________________
Cristoph hallgatagon ült Felix mellett a kanapén, aki olyan sebességgel habzsolta a paradicsomos pennét, mintha egy hete nem evett volna.
- Te nem eszel? -kérdezte tele szájjal. Cris elnevette magát, majd megrázta a fejét. Kicsit mintha el lett volna varázsolva.
- Jóllakom, ha nézlek. De ha már nem fenyeget az éhenhalás veszélye, mesélhetnél Nináról. Ennyire rossz a viszonyuk Niallel? Kicsit brutál volt ez a jelenet, amit leműveltek egymással. Tök rossz kedvem lett tőle.
- Mostanság nincs sok nyugtuk. Nem egyszerű esetek, tudod. A viszonyuk eddig mindig felhőtlen volt, engem is meglepett a mai incidens. Ninával nem tudom mi a helyzet, de Niall elég érzékeny srác, mindent a szívére vesz. Biztos bántják a Shelby bálján történtek is.
- Miért? Mi történt? Rálépett tánc közben a lány lábára? -vigyorgott.
- Vicces vagy, de nem. Mindegy, ez Niall és Shelb ügye. Ne ártsuk magunkat bele -vonta össze szemöldökét, majd kivitte a tányérját a konyhába. Mikor visszaért egy zöldalmát dobálgatott.
- Egyébként holnap lesz a St. James kórházban véradás. Jössz? - közben hangosan roppant a gyümölcs fogai alatt.
- Egyébként holnap lesz a St. James kórházban véradás. Jössz? - közben hangosan roppant a gyümölcs fogai alatt.
- Nem is tudom. Nem bírom a tűket -fintorgott Cris elborzadást színlelve.
- Nem nagy cucc. 15-szörös véradó vagyok -rántotta meg a vállát Felix, majd újra lehuppant bátyja mellé, egyik lábát átvetve a másikon.
- Jó, elmegyek veled. Felix, Felix, ha nem lennél ilyen önzetlen! -lökte meg vállát büszke mosollyal.
- Öröm füleimnek! Felix, beszerveztél egy újabb véradót? -toppant a képbe Cesar- Mindössze 4,5 dl-t vesznek le, amit gyorsan újratermel a szervezeted, ne aggódj -legyintett.
- Szóval te is jössz? Mi ez, valami vámpír rajongóklub? -kacarászott Cris göndör tincseit sodorgatva.
Felix és Cesar jóízűt nevetett a feltevésen, majd a központi telefon fülsértő csipogása félbeszakította a csevejt.
- Harland villa, tessék! -szólt bele Cesar nyugodt hangján- Á, Mr. Harland. Hogyne. Remek. Persze. Intézkedem, ahogy megbeszéltük. Viszont hallásra!
- Na mi az? Talán hazajön a ház ura? -fújtatott Cristoph, s kiült az arcára apja iránt érzett minden ellenszenve.
- Ha minden igaz, ma este érkezik. Azt üzente, hogy mindenki úgy tervezzen, a The Commonsban vacsoráztok. Apa-fia estét szeretne.
A kijelentésre Felix már előrelátóan behúzta a nyakát tartva Cristoph most következő kifakadásától.
- Mégis kiket ért a fiai alatt az ikreken kívül? A zabigyereket vagy azt, akit hónapokig nem is keres? Miért nem hívott fel minket? Miért üzenget Cesarral? Apa-fia estét akar, komolyan? Csak ő lehet ennyire álszent! Na és persze nem itthon főzünk valamit, a konyhát nem ezért építette akkorára mint egy focipálya. Együnk a The Commonsban, igen, mert az jól veszi ki magát, mert az presztizshely. Aki olyan nagy ember, mint ő, csak oda jár.
- Cris, hagyd már ezt... -morgott arccal a díszpárnába Felix, de bátyja csak mondta és mondta...
- Mit ülünk itt?! Gyerünk tisztítassuk ki a szmokingunkat! Rolexeket és pecsétgyűrűket fel! -pattant fel a kanapéról színpadiasan. Cesar képtelen volt elrejteni vigyorát, Felix csak sóhajtozott. - Esetleg apuci nem küldte el e-mailben a szövegünket, hogy miről kell majd beszélgetnünk? Felkészült szeretnék lenni, nehogy valami oda nem illőt találjak mondani. Isten ments, hogy aztán valaki meghallja és másnap rosszindulatú pletykák állítsák, mennyire rossz Hugh Harland viszonya a fiaival.
Cesar egy megértő bólintással reagált, majd annyit mondott:
- Akkor jól értem, hogy nem akarsz jönni? -tört ki belőle egy önfeledt kacaj, és ezzel Cristoph-ot is lenyugtatta. Nem véletlen, hogy a pasas pszichológiát tanul, értett az emberek sokféle nyelvén.
- Ölnék ezért a logikáért! -csapott tenyerébe, aztán mindenki figyelme egyetlen emberre terelődött. Úgy tűnt fel a nappaliban, mint egy megidézett szellem.
- Hoppá, elnézést a lengeségemért! -lepődött meg Rooky, aki tegnap óta itt ragadt a villában. Minden zavartságtól mentesen húzta össze magán azt az egy szál inget, ami "öltözékét" képezte. Alex ingét. Mellbimbói helye egyértelműen kivehetőek voltak, alul pedig csak a franciabugyi csipkéi takarták intim részeit. A férfifalka nem kicsit tátotta el a száját. Egyrészt a lány szokatlan szemérmetlenségétől, másrészt formás és fedetlen idomatól. Mintha csak egy dögös fehérnemű reklámból lépett volna ki. De nem kevésbé volt meghökkentő az a borzalom sem, amit karján tartott.
- Te nem félsz ettől az undormánytól? -meredt Cris szörnyűlködve a számára idegen lányra. Ő volt talán a legkevésbé zavarban a férfimagazinba illő látványtól.
- Szerintem tök aranyos ez a madárpók. Ő Kasza, vele jóban vagyok -csücsörített a szőrös ízeltlábú fele.
- Hát ez szuper - bólogatott golfabda méretű szemekkel Cristoph, majd hitetlenkedve Cesarra bámult.
- Egyébként bemutatkozom. Brook Evenson.
Felix feszengve kémlelte az ablakokat, miközben Brook feltette a költőinek szánt kérdést, vagyis hogy hogy lehet mindenki ilyen jóképű ebben a családban. Valaki azonban válaszolt rá.
- A gének. De azért látod ugye, hogy kibe öröklődött a legtöbb szexiség? -mutatott végig magán Alex.
- Már csak te hiányoztál meg a hibátlan biológia tudásod -morogta halkan Felix.
- És ha már itt tartunk, a legtöbb gyökérség is beléd öröklődött -helyeselt Cristoph is.
- És ha már itt tartunk, a legtöbb gyökérség is beléd öröklődött -helyeselt Cristoph is.
- Szívesen csevegnénk veletek, de Rooky bébivel még nagyon sok tennivalónk van -fogta a fejét sopánkodva, de a végén felkúszott arcára az a védjegyszerű csibész vigyor. Alex Harland egyik leghatásosabb fegyvere.
- Jó szórakozást -szólt méla undorral hangjában Cris.
- Meglesz - karolta át Alex a tejcsokoládé bőrű szépséget, aki immár a markában tartotta az óriáspókot.
- Este 6-kor viszont vacsorára vagy hívatalos a The Commonsba. -közölte vele Cesar.
- Zsír. Mit szólsz Rooky? -csapott a lány fenekére, ami Crisből egy halk morgást váltott ki.
- Apa-fia este lenne -tette hozzá Felix gorombán.
- Remek! Addig jakuzzizz egyet drágám! -kacsint a lányra, majd a konyhába húzta - Kíváncsi vagy a franciatudásomra? -kérdezte a lánytól komoly arccal. Közben a hűtő tartalmát egy tálcára pakolták: ananászt, szőlőt, sajtfalatokat, egy kis turmixot.
- Beszélsz franciául? -gyanútlan öröme kissé butácskán festett. Alex kaján vigyorral mérte végig Rooky-t, mielőtt felelt.
- Csak szép lányok lábai között.
Múlt, jövő. Jövő, múlt. Ezek a szavak jártak körbe a fejemben, mint egy gyorsuló ringlispil. Feküdtem szétcincált ágyneműm tetején, s a tükör borította plafonomon bámultam magamra. Elszakadni a görcsösen szorongatott múlttól, hogy a jövő szabadon formálhatóvá váljon - ezt kell tennem. Mindezt pedig csakis a jelen határozza meg. A jelen. Ekkor selymes xilofon-szerű hangok kíséretében rezegni kezdett az éjjeliszekrényen hagyott mobilom. Ki nem állhatom ezeket a mini masinákat.
- Ki a franc az? -morogtam, amíg érte nyújtóztam. Ismeretlen szám. -Tessék -sóhajtottam.
- Sajnálom, jó? Igazad volt. Ne haragudj rám, hülyeségeket mondtam -lihegte egy akadozó hang a vonal túlvégén. Kikerekedett szemekkel ültem fel az ágyon.
- Floyd... -motyogtam magam elé, miközben egyáltalán nem értettem hívásának okát.
- Igenis érdekelsz, és érdekel, hogy aggódsz értem. Szükségem van rád, és a törődésedre. Nem szabadott volna olyan rondán elküldenem téged - tisztán hallottam, ahogy a francia fiú zokog, szipog, ahogy levegőért küzd, s azt is, hogy nem józan, megint.
- Mit akarsz, mit tegyek? -kérdeztem- Mivel tudnék én segíteni?
- Csak kell a törődésed. Ne hagyj magamra, könyörgöm! Csak te vagy már, csak te, csak te! Nina! Gyere ide, szépen kérlek! -hangja el-elcsuklott. Rémes érzések lettek úrrá rajtam. Ma már sokadszorra.
- Rosszul vagy? Ugye nem vettél be semmit?
- Nem tudom, fogalmam sincs. Talán gyógyszereket, mert fájt..fájt a...
- Floyd!?
- Meghalok, segíts! -nyöszörgött, és egyre rosszabbul hallottam őt. Koppanás hallatszott, mintha elejtette volna a telefont.
- Haló? Hallasz?
A vonal élt, de Floyd nem felelt. Nem tudtam mérlegelni, gondolkodni. Nem volt idő. Csak egyet tehettem; kocsiba pattantam, és imádkoztam, hogy ne kelljen megint mentőt hívnom.
______________________
Egy hadseregnyi paparazzi tanyázott Dublin legelitebb étterme, a The Commons előtt. A képvadászok azonnal munkához is láttak, amint Cesar leparkolt a bejárat előtt. Cristoph és Felix Harland szállt ki a szerény Lexusból, s arcukba máris megállás nélkül villogtak a vakuk.
- Kérlek, csak ezt a vacsit bírd ki. Otthon már dühönghetsz, kisebb közönség előtt -sziszegte Felix csukott szájjal.
- Jó. Majd megpróbálom hányás nélkül kibírni apa negédes színjátékát -horkantott Cris, csigákból álló haja ezúttal apró kontyban kuporgott a feje tetején. Modern stílusú srác volt, és neki valahogy mindig jól is állnak a divat extrémebb viseletei.
- Légyszi -fohászkodott imára tapasztott kezekkel Felix, miközben hunyorogva próbáltak bejutni az étterembe. Az ajtónálló készségesen nyitotta nekik az ajtót. Az asztaluknál már ott ült Hugh Harland és a legkisebb sarj, a mindig önelégült képű Alex.
- Máris elment az étvágyam -ül le köszönés nélkül Cris.
- Sziasztok! Cris, Isten hozott, fiam! -mosolygott Hugh, bár ez a mosoly nem önfeledt volt, inkább aggodalmas.
- Heló -bólintott a legidősebb fiú, de apja felé sem nézett.
Megérkezett a pincér, és felszolgálta az előételt. Garnélás-fetás falatok voltak, rozmaringos mini cipókkal. Felix villámló tekintettel meredt bátyjára.
- Késtetek, ezért rendeltünk helyettetek is -rántotta meg a vállát Alex.
- Nagy volt a forgalom -füllentette Felix egykedvűen, neki sem volt kedve a családi bájcsevejhez.
- Nem, dehogy is! Csak az öcsém fél óráig győzködött, hogy jöjjek -dőlt hátra Cristoph karba tett kézzel, és egyértelművé tette, hogy esze ágában sincs enni az előételből.
- Örülök, hogy azért meggondoltad magad. Mondjuk tudom, hogy nem vagy oda az éttermekért -szólalt meg Hugh.
- Ja, nem csak az étterem miatt. Na, de mindegy. Chadwick nem jön, remélem tudod -rázta meg a fejét, és próbált Felix kérésére nem botrányt csapni.
- Cesar szólt, igen -bólint műgyásszal arcán, mintha annyira megrázná a dolog.
- Cesar szólt, igen -bólint műgyásszal arcán, mintha annyira megrázná a dolog.
- Inkább mesélj apa, sikeres volt az út? Elfogadta az Európai Parlament az uniós költségvetést? Több pénzt kapnak az egyetemek a felszerelési projektekre? -kérdezősködött Felix, az egyetlen, aki naprakész volt a világban uralkodó politikai és gazdasági helyzetekről. Az egyetlen Harland, aki nyomon követte apja politikusi tevékenységét.
- Elfogadta, igen. A Trinity is végre felszerelheti a természettudományi laborjait.
- Sokkal érdekesebbet mondok -tette le villáját Alex, majd megtörölte szája szélét- Apa, látnod kell, milyen csajt szedtem össze. Indián, vágod? -röhögött, miközben ezüstgyűrűjét forgatta a középső ujján.
- És félig afroamerikai -szólt közbe szúrósan Felix, persze ikertestvére figyelmen kívül hagyta.
- Cross motorozik. De micsoda amazon, ugye Felix? Szerinted is? Ha átengedném egy-két éjszakára még te is felhagynál a cölibátussal, mi? -húzogatja szemöldökét fel-le, perverz vigyorral tagadhatatlanul kivételes vonásain.
- Sajnálom őt, hogy veled képes beérni -fanyalgott Felix.
- Fiúk, ezt ne itt... -süti le szemét atyai intésként Hugh.
- Miért? Azt gondolod te jobb vagy? Sosem lesz ilyen nőd -bök Alex testvére fele hencegve.
- Nem vagytok egy szinten, hogy össze lehetne titeket hasonlítani -grimaszolt Cris Alexre.
Felix a rombuszba hajtogatott szalvétájába markolt.
- Inkább mesélj, mi újság veled? -tette apja Felix vállára a kezét- Anyád mesélte, hogy a dolgozatod a fázis hiányos piaci egyensúlytalanságról elnyerte az első helyet a Tudományos Diákköri Konferencián.
- Pedig szar munkát csaptam össze. Nem végeztem elég felmérést hozzá -legyintett elkedvetlenedve.
- Stréber -súgta Alex halkan, mire Cris bokán rúgta az asztal alatt.
- Áú, hogy az a... -morgott rá Alex felháborodva.
- Áú, hogy az a... -morgott rá Alex felháborodva.
- Betömöm azt a kis gusztustalan garnélát az orrlukadba! -fenyegette Cris az öccsét, szinte vicsorogva. Felix gyámoltalanul apja szemébe nézett.
- De történt valami más is. Képzeld véletlen odakeveredtem a mikrofonhoz Niallék próbáján.
- Te énekeltél? -kérdezte Alex és Hugh egyszerre, ugyanolyan derűsen.
- Igen -hunyorgott Felix, s elbizonytalanodva folytatta- Le voltak döbbenve, hogy milyen jó hangom van - várakozásával ellentétben apja nem lepett örömmel reagált. Ingább kétkedő gúnnyal.
- Neked? Hülyéskedsz? Berúgtatok? -kacarászott a férfi, nemkülönb mindenki az asztalnál.
- Nem, tényleg tudok énekelni. Felkértek, hogy legyek az énekesük! -erősködött csalódott arccal Felix, majd összeszorított állkapoccsal tűrte, hogy a hitetlen kacajok eltapossák épp csak sarjadzó önbizalmát.
- Megnézném én azt, amit te éneklésnek hiszel. Akár indulhatnál is egy tehetségkutatóban, nem? -könyökölt fel az asztalra Alex. Felixet majd szétvetette a düh, s éppen ezért nem is akart reagálni a további sértésekre.
- Na, fiam, mi van? Csak hülyéskedünk! Ne szívd mellre! -lökte meg karját.
- Ja, ne szívd mellre, hogy nem vagy különösebben tehetséges semmiben. Te csak tanulj, az a neked való, és kíméld meg a világot a hangodtól -vicsorgott rá Alex, miközben nyelvét végigfuttatta fogain.
- Te meg csak fogd be a pofád, és figyeld meg melyikünk is viszi többre! -emelte fel hangját Felix; hangosan csattant a kés a tányérján.
- És még te mondtad nekem, hogy ne balhézzak? -emelte fel tekintetét Cris a kanyargós idomokkal cifrázott, vajszínű plafonra - Pedig még csak az előételnél tartunk -állapította meg kínos mosollyal, míg körbesandított hányan bámulják őket.
Ekkor született meg Felix fejében a csillapíthatatlan akarat; meg fogja mutatni, hogy igenis van tehetsége. Alig várta, hogy mobilt ragadjon, és elújságolja Niallnek a nagy hírt: elfogadja a Blushboys frontemberi posztját.
Eszemet vesztve rohantam felfelé a bérlakáshoz vezető, kedvlankasztó lépcsőházban. Floyd ajtaja természetesen nyitva volt. Majdhogynem a térdemen csúszva érkeztem meg földön fekvő alakja mellé. Fejét ölembe vettem, onnan nézett fel rám, vizes-vérhálós tekintettel, izzadtságtól fénylő arccal.
- Kösz-köszönöm -szuszogta vacogó fogai mögül.
- Nincs mit -simítottam végig arcán.
- Köszönöm -ismételte. Mandulavágású szemének sötéten örvénylő írisze megtelt hálával.
- Jólvan, semmi baj. Itt vagyok most már. Fel tudsz kelni?
Erőtlenül bólintott egy picit, majd nagynehezen sikerült felsegítenem. Teljes súlyával rámnehezkedett, majdnem elestünk. Kínkeservesen vánszorogva elértünk az ágyáig, ahol úgy dőlt el, mint egy élettelen bábu. Gondosan betakartam, miután megitattam vele egy nagy pohár vizet. Nyöszörgéssel és újabb "köszönöm"-ök kíséretében pár perc után elnyomta az álom. De alvása közben is ugyanolyan erősen szorította a kezem. A másik kezemet, amelyik kipirult arcát cirógatta, egyszer csak visszahúztam, amikor belém hasított a felismerés. Mintha az egész egy nagy tévedés lenne; hogy idejöttem, hogy ápolom őt. Emlékeznem kell arra, mit művelt velem. Hiszen arra nem mentség a szerelem. Nem bocsájtottam azt meg neki. Akkor mégis minek vagyok most itt? Miért rohantam szó nélkül?
Tudom, miért. Mert még gyenge vagyok. De nem marad ez így sokáig. Mikor végre ellazultak kezemet nem eresztő ujjai, halkan odébb álltam. Hosszú egy nap volt, fárasztó, fájdalmas, és tanulságos.
Subscribe to:
Posts (Atom)