Felix méla mosollyal, lehunyt szemekkel döntötte hátra fejét. Nem is érezte a tűszúrást, csak arra tudott gondolni, mi lesz most vele. Most, hogy nagynehezen bele mert vágni egy teljesen új, kiszámíthatatlan feladatba. Nem tudta leállítani képzeletét, melyben folyton csak magát látta a mikrofon állvány előtt. Látta, ahogy a közönség szánakozva rázza a fejét, aminek sorai közt ott figyelte őt a családja is. És Alex persze jóízűen nevetett rajta, gúnyos arccal, szerfelett elégedetten.
Semmiféle figyelmet nem tulajdonított ereiből kiáramló vérének. Látszólag nyugodtan feküdt, miközben egyletesen markolászta a tenyerében tartott szivacslabdát. A vele szembeni székben bátyja ült falfehér arccal, kétségbe esetten figyelve, ahogy az egyébként roppant csinos nővérke elszorítja bal karját.
- Biztos nem lesz semmi bajom? Úgy érzem rosszul leszek! - meredt fel rá riadt tekintettel.
- Nincs ebben semmi veszélyes, túl fogja élni, ígérem! -kuncogott halkan, majd finoman hátranyomta a fiú vállait- Dőljön csak hátra, hogy kényelmes legyen! -bíztatta selymes hangján.
- Hogy lehet az kényelmes, ha éppen a vérem csapolják? -obégatott kissé színpadiasan.
- Túldramatizálod, Cris! -lépett mellé Cesar atyai mosollyal, karhajlatára szorított vattapamaccsal; ő már túl volt a véradáson.
- Jó, kemény vagyok, hős vagyok, kibírom! -vonta össze szemöldökét elszántan, majd fájdalomtól eltorzult arccal észlelte, hogy éppen a vénájába hatol a vaskos tű.
- Egy vicc vagy, Cris -csóválta fejét Felix- Ne hozz már szégyent a nevünkre!
- Szerintem annak már mindegy -rántotta meg a vállát, majd végignézett a vértől feketéllő csövön, ami a karjából indult és egy ide-oda billegő szerkezetre helyezett tasakban ért véget. Újfent nyelt egy nagyot, majd hangosan kifújta a kelleténél tovább bent tartott levegőt.
- Mi van bátyus, talán nem bírod a vért? Most derül ki? -mulatott rajta Felix, aki úgy feküdt a székben, mintha a Bahamákon süttetné a hasát. Csak egy napszemüveg és egy szalmakalap hiányzott róla.
- Ne beszéljünk rólam. Inkább te mesélj, hogy Ella óta van-e már csajod? Flörtpartner? Kiszemelt? Plátói? Levelezőbarát? Valaki?
- Marha jó, témánál vagyunk -forgatta meg szemeit- Nincs senkim, oké? Nem is kell. Megvagyok, kösz. Akadjunk le erről -kérte fáradt sóhajjal.
- Ne már, öcskös! Most négyszemközt vagyunk -nézett körbe az önkéntes véradókkal teli kórteremben.
- Én már itt sem vagyok, fiatalok! Megyek, iszom egy kávét a büfében -szólt közbe Cesar, majd el is tűnt, mint a kámfor.
- Akkor legalább beszélj hozzám, és tartsd fent a figyelmem, mert esküszöm kezdek kettőtlátni mindenből.
- Én is kérdezek, mit szólsz? Meddig maradsz Dublinban?
- Sokáig nem szabadultok tőlem -vallomása után szótlan gondolkozásba merült.
- Hogy-hogy? Ne érts félre, én boldog lennék, ha végre itt maradnál, de...
- Felix, ezt nem mondhatod el senkinek, jó? Majd én. Te nem tudsz semmiről!
- Ha ezt akarod. De elárulod mi történt? Kirúgtak?
- Felmondtam -nyögte megadva magát. Bármi másról szívesebben csevegett volna jelen állapotában.
- A Google-nél? Hülye vagy? Jézusom, nem tudom elhinni! Miért? -hadarta Felix a döbbenettől részegülten, hiszen azok alapján, amiket bátjya mesélt a munkahelyéről, a Google maga Disneyland.
- Mert... - hallgatott el hirtelen- Rosszul vagyok. Mit csináljak? - tört ki belőle váratlanul, majd sűrűn nyeldesni kezdett, s hiába fordította fejét jobbra-balra, csak ködfehér foltokat látott.
- Patricia! -kiáltott Felix nővérért- A bátyám nincs jól. Segítenél neki?
- Máris! -ugrott Cris mellé, majd az egész székét hátra döntötte, fekvő helyzetbe- Rendben leszel -mosolygott rá angyali arccal, de valahogy Cris nem akart neki hinni. Csillogó tekintettel pislogott nagyokat, s próbált egyenletesen lélegezni. Közben Felix karjából kikötötték a csövet, s az ilyenkor elrendelt pihenés helyett bátyja mellé sietett. Képtelen volt nem nevetni.
- Ne röhögj te kis szemét. Csak miattad jöttem el, erre ledönt a lábamról ez a véradás.
- Gondolj arra, hogy megérte. Büszke vagyok rád, de komolyan.
- Kösz, reméltem, hogy van értelme a véráldozatomnak -nevete el magát gyöngyöző homlokkal.
- Viszont egy igazi marha vagy, ha tényleg otthagytad azt a munkahelyet.
- Az vagyok, mert rossz emberbe szerettem bele -ismerte be váratlanul őszintén, ide-oda szikázó pupillával.
- Aki miatt eljöttél a napsütötte Californiából? -hajolt hozzá közel Felix.
- Aki miatt idejöttem.
Nem volt még egy olyan lelkes naíva a fülledt edzőteremben, mint Nina Horan. Vidáman kötötte fel haját, és tettrekészen lépett fel a futópadra vadiúj sportcipőjében. A nagy akarásnak aztán percek múlva légszomj és kiugrani készülő szív lett a vége. Fogalma sem volt, miért hitte, hogy könnyebb lesz. Hirtelen a béka popója alá süllyedt elszántsága, és képtelen volt újra erőt venni magán. Szégyen vagy sem, nem bírta a strapát. Pedig nem volt több ideje pihenni. Aztán újra és újra próbálkozott, de sorozatos kudarcok csak azt eredményezték, hogy az edzőterem jelenlevőinek lenéző tekintetét érezte a bőrén. Pedig senki sem bámulta őt, egy-két lány sandított felé csak olykor, akik az elliptikus traineren izzadtak már vagy fél órája. Amikor Nina a végelgyengülésben majdnem hasra vágódott a futópadon, felbőszülve a stop gombra tenyerelt, és az öltözőbe loholt. Tusolás közben lehiggadt és azzal vigasztalta magát, hogy ha az elmúlt évek viszontagságait leküzdötte, felébredt a kómából, nem lett depressziós, sem szellemileg károsult, akkor egy kis edzés úgysem foghat ki rajta.
Nedves tincsekké sodródott hajjal lépett ki a langyos nyárba. Apja érte fog jönni, ahogy megígérte. Amíg pedig várakozott, s leült egy betonkockára, rá kellett gyújtania, mert valami megmagyarázhatatlan feszültség kezdett növekedni benne.
A St. James kórház mentőbejárójánál egy tetőtől talpig feketébe öltözött férfi állt, pisztolya csövét a vele szemben álló mellényére hímzett vörös keresztre fogva. A megrémült férfi kórházi dolgozó volt, és éppen a sürgősségi vérszállítás feliratú kocsiba igyekezett beszállni, amikor megjelent előtte a sötét fantom. Mint egy sci-fiből előlépett nindzsa, mindenét fekete, speciális szövésű anyagok borították, melyből csak jégcsapkék szemei villantak ki.
- Kérem ne bántson! -rebegte az ájulás szélén az enyhén őszesedő férfi, mikor betoppant a képbe a kollégája: a maszkos igazi célpontja. Fegyverét azonban hiába fogta rá, ugyanis neki is volt egy csinos kis hangtompítós stukkere. Pisztoly cső a pisztoly csővel nézett farkasszemet, de nem volt idő a bámészkodásra. Főképp azért, mert hangos fékcsikorgással, szirénaszóval megérkezett a dublini rendőrség is, az élen persze a mindenre elszánt Robert Horannel. Hiábavaló volt bármiféle felszólítás a fegyverek letételére vonatkozóan, szép kis lövöldözés kerekedett. A teljességgel ártalmatlan férfi sikeresen eliszkolt a lőtérről, a másiknak azonban jól jött a zsaruk jelenléte, így volán mögé pattanhatott, akinek mintha a munkája előbbre való lett volna, mint az élete. A semmiből ekkor előkerült egy második fekete egyenruhás is, és szitává lőtte a szállítóautót. Különlges lőszert használhatott, melyek újabb robbanást okoztak a karosszériába fúródás után. Vér fröccsent a levegőbe, és beterített mindent, akárcsak egy rossz horrorfilmben. Csakhogy ez a vér nem piros ételfesték volt, se nem ketchup. Meg volt a lehetősége Robertnek, hogy végre lepuffantsa a fekete ámokfutókat, vagy legalább egyet közülük, de a kereszttűzben csupán ő maga fogott fel egy jól irányzott golyót. Nem volt elég gyors. Mire pedig a fájdalomtól észhez tért, csak a pirossá festett táj maradt, meg a halott vérszállító pasas a kormányra borulva.
Ha eddig nem lettek volna, most prioritást élvező, vastagbetűs bűnözőkké nyílvánították a fekete fantomokat. A mai akció egyértelmű hadüzenet volt.
Nináért 10 perces késéssel megérkezett a rendőrautó. Ő már csak ilyen kivételezett, taxija sem akármilyen. De a sofőr nem az volt, akire számított.
- Karlson? Apa hol van? -ült be kérdésekkel teleszőtt arccal.
- Dolga akadt. Parancsba kaptam, hogy vigyelek haza -fújtatott gondterheltnek tűnve. Homokszőke, homlokba omló tincseit játkosan meg-meglibbentette a lehúzott ablakon beömlő menetszél.
- Jó, mindegy végül is. Kösz, hogy felvállaltad a bébicsősz szerepét -kapcsolta be biztonsági övét a lány, majd igyekezett permanens gyanakvását elhessegetni. De éppen akkor megszólalt a diszpécser.
- Karlson, hall engem? -kérdezte egy szigorú női hang. A fickó elmorzsolt fogai közt egy halk szitokszót, miközben adóvevőt ragadott.
- Itt vagyok, hallgatom -szólt bele olyan arccal, mint akinek migrénje van éppen.
- A kórháznál történtek kicsúsztak a kezünk közül. Horan megsérült. Ketten voltak, megint ők. Kilmainham felé menekültek, de útközben szokás szerint felszívódtak. Mindenki ott helyszínel, úgyhogy neked jutott a kocsmai verekedés a Pintben.
Karlson szinte felhörrent.
- Nem lehet, civillel vagyok.
- Szolgálatban vagy.
- Jó, vettem. Vége -csapta vissza a helyére a fekete dobozkát.
Nina nem szólt semmit, mint egy csendes őrült bámult ki az ablakon. Metszőfogai alsó ajkába martak. Csak idő kérdése volt, mikor robban.
- Most azonnal állj meg! Kiszállok! -fordult a férfi felé hirtelen. Tudta, hogy nem eshet kétségbe, pláne nem állhat neki hisztizni. Épp most kezdődik el, amire annyira áhítozott.
- Haza kell vinnem téged.
- Állj meg, vagy esküszöm kiugrok! -kiabált mérgesen, de nem volt túl ijesztő látvány. Mitől tűnne vérmesnek? Szőke sörény, angyali arc...
- Jó, jó, jó! -csapott a kormányra, majd bosszús hangulatban lehúzódott az út szélére. Nina még visszahajolt, mielőtt becsapta volna az ajtót.
- Leköteleztél. Most már nem vagy civillel -hunyorgott rá undok arccal, majd széttárt ujjakkal integetett viszlátot.
Míg Felix a gombás melegszendvicsére várt, fején most is ott üvöltött a fejhallgatója. Lenny Kravitzre rázta fürtjeit, tenyerével dobolt hozzá a pulton, és nem zavarta, hogy a Champ Bar tele van vendégekkel. Ha olyan zene szólt, amit szeretett, egészen felszabadulttá vált. Niall ki-kikukucskált a konyhából rá, amolyan pajkos gyermeki vigyorral. Különben a Horan fiú igazi kis péklegénnyé vált, amióta napi négy-öt órákat tölt a konyhában. Ki tudja, talán egy nap övé lesz a Champ Bar, Robert már nem ér rá vele foglalkozni.
Apropó Zayn. És Baily. Hogy mi van velük, senki sem tudja. De Zayn hatalmas reménnyel viszonyul szerelméhez. Bízik a holnapi napban, ugyanis Bee-nek szülinapja lesz, ő pedig kitesz magáért, ami a lány meglepetését illeti.
- De mondd már el, mire készülsz! Egy szép táska? Gyertyafényes vacsi? Mire vágyhat Baily? -tanakodott Niall szórakozottan gyurmászva egy kimaradt tésztadarabot.
Zayn nevetve rázta a fejét. Éppen a tonhalas lasagnét és a mullingari marhát tálalta.
- Nem akarok hangos ünneplést meg nagy felhajtást -motyogta elkomorulva, mert tudta, hogy Bee pontosan ez a típusú lány.
- Jó, de ha mégis bulit akarsz, tudd, melyik zenekart kell meghívnod! -kacsintott rá örömittasan. Zayn megragadta a témaváltás lehetőségét.
- Kíváncsi vagyok Felixre, mint énekesre. Egyelőre nehezen tudom elképzelni őt a színpadon.
- Le fog esni az állad! Meg mindenkié! -biztosította Niall lelkesen, majd szökellő léptekkel vitte ki a közben elkészült rendelést.
- El ne ejts! Ez az utolsó adag marha szelet! -kiáltotta utána.
Égető érzésként jutott el Nina tudatáig, hogy az apjának baja esett. Nem számított, hogy csak megrándult a bokája, vagy esetleg golyót is kapott. Ugyanazzal a sürgető bosszúvággyal reagáltak gondolatai.
- Csak súrolt az a golyó! -recsegte sápadtan Robert a hordágyra roskadva. Azt állította jól van, de ehhez képest elég ramatyul nézett ki. Hanyatt-homlok rohant oda lánya a mackótestű férfihez, aki éppen foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy bevigyék a kórházba.
- Mi a fészkes fene történt itt? Mindenki megőrült? -toppant be a képbe Nina, és képtelen volt napirendre térni. Undorral arcán észlelte, hogy hófehér tornacipőjével éppen egy vértócsa közepébe sikerült landolnia.
- Nem kéne itt lenned! -szörnyülködött apja, amint felismerte a vékony teremtést.
- Tudod, hozzá kell edződnöm az ilyesmihez. Bár tény, hogy ez kicsit...-nem fejezte be a mondatot, mert megütközött tekintete apja lőtt sebén, s közben megérkezett Karlson is. Idegessége messziről ordított arcáról.
- Robert, jól vagy? -kérdezte elsőként, mint legfontosabbat. Most nem számított a protokoll, a hivatalos Kapitány Úr megszólítás és a többi. Nem csak kollégák voltak, valahol barátok is.
- Ugyan -legyintett a férfi, közben egy ápoló letörölte a vérpöttyöket az álláról, arcáról, homlokáról.
- A fekete ruhások megint köddé váltak?! Én ezt egyszerűen nem értem. Hogy a fenébe csinálják? Több járőr is cirkált a megadott irányban, lezárták a főutakat. Megint semmi. De még egy árva szemtanú sem.
Nina képtelen volt elszakadni a penetráns sós szagtól. A cipőjére fröccsent, feketévé alvadt mintát szuggerálta, miközben próbálta maga előtt látni az itt történteket.
- Nagyon fájt, igaz? -szólalt meg váratlanul és tőle szokatlanul halkan. Sehogy sem tudta elképzelni, milyen borzasztó fájdalom lehet, ha golyó nyúzza az ember bőrét. Tudta, hogy álma pedig így ért véget, de az érzésre képtelen volt emlékezni.
- Nem kellemes, annyi szent -felelt Karlson Robert helyett- Nem a kórházban kéne már lenned? Ezt össze kell varrni - állapította meg elhúzva száját.
- Láttad ki volt? Ki lőtt meg? Direkt neked szólt a golyó? Esetleg másnak? Vagy csak a tűzharc véletlen balesete? -özönlettek ki Ninából a fel-felmerülő kérdések.
- Hó-hó, lépj hátra kislány! -morgott a mindig szimpatikus Karls, aki Owen Wilson hasonmásaként emlegetnek. Valóban; stimmelt a haj, és a ferde orrcsont is.
- Jól van! Hagyjuk, hagy segítsen! Már nem a pici szőke kisangyalom, hanem a felnőtt és okos lányom -bólintott jelentőségteljesen Robert. Karlson csak megvonta a vállát. Nina nagyra értékelte, hogy apja ezúttal tényleg mellette áll.
- Szóval? Mondd el, mit tudsz! -nézett rá Nina jelentőségteljesen, miközben apja halkan felszisszent a sebébe nyilalló fájdalomtól.
- Azt tudom, hogy a fekete maskarás bohócokat ideje véresen komolyan venni. Ezek igazi bűnözők, de még mindig nem tiszta az indítékuk. Mi hasznuk származna abból, ha megölik azt a kórházi dolgozót? Ártatlan életeket ontanak ki, értelem nélkül. Láttam, ahogy fegyvert fog az öregre, aztán ahogy megérkeztünk tüzet is nyitott. Ránk is, mindenkire, válogatás nélkül.
- Két maszkos volt, nem? -szól közbe Karls.
- Először csak egy. Nem egy nagydarab, benga állat volt husáng izmokkal, hanem átlagos alkatú, sportos. A másik akkor tűnt fel, amikor elkezdődött a féktelen lövöldözés. Egyértelműen azért jött, hogy segítsen a társának, fedezte őt. A helyszínelők még vizsgálják a felrobbantott kocsit, de az kiderült már, hogy nem bomba volt; hanem a fegyverük. És igen, az egyik feketeruhás lőtt rám. Talán szándékosan nem szíven, mintegy figyelmeztetésként, hogy legközelebb nem véti el.
Baily egy ideig csak nyeldeste a sírásra késztető érzést, ami torkán kúszott felfelé. Néhány órája ott állt vele szembe Zayn, kezében egy tortával, amolyan designer cukrászati remekművel, melyen három apró csillagszóró szikrázott. Baily odavolt tőle, érte. Leültek pezsgővel koccintani, miközben mindketten békében reménykedtek. Egészen kezdett visszaállni a régi idill. Zayn elárulta: meghitt, romantikus estét szeretne szíve választottjával eltölteni. Bee kicsit vonakodva, mert hát ő mégis csak a világraszóló felhajtás híve volt, de végül rábólintott. Kezdtek feloldódni újra egymás lelkében, mikor újra, mint régen, egymás karjaiban merültek el a lilás haboktól duzzadó fürdőkádban. Bay tökéletesen elhitette párjával, hogy minden rendben van. De mézes mosolya mögött kitörni készült, s minden egyes perc előrehaladtával jobban és jobban fékeznie kellett magát ez elől. Várt, nagyon várt, és egyre inkább kételkedett ennek értelmében.
Egy szál fürdőköntösben ücsörgött a nappaliban. Zayn, miután lefektette és elaltatta a Malik babákat, Bee-t is alvásra invitálta; holnap korán kell kelnie, mondta.
A vörös koronás hercegnő hétfejű sárkánnyá változott. Egy szempillantás alatt lőttek a bensőséges családi légkörnek. Volt, nincs.
- Elég volt, Malik! -pattant fel hirtelen a kanapéról- Ki az, hm? -bökött állával felé. Zayn megrökönyödve bámult a lány arcába.
- Ki ki? -tárta szét karjait mit sem sejtve.
- A másik nő. Akivel megcsalsz! -emelte fel hangját, és szeme sem rebbent, ahogy meghallotta, Atifa felsír.
- Mi van? Megőrültél? -tátogott Zayn, mint akit most öntöttek nyakon egy vödör jéghideg vízzel. (És nem jótékonykodásból)
- Ne merészelj hülyének nézni! Megtaláltam tegnap a zsebedben az ékszeres dobozt! -kiabálta szikrákat szórva és egyszerre mélységes csalódottsággal - Vártam, hogy én kapom.
- Te...Úristen -temette arcát tenyerébe. Fogalma sem volt, haragudjon-e, vagy engeszteljen és magyarázkodásba kezdjen.
- Szóval igaz... -rebegte Bee elcsukló hangon, meggypiros körmein felejtve tekintetét.
- Dehogy igaz! -dörrent fel Zayn begurulva, s a földhöz vágta a kezében tartott cumisüveget. Szerencsére műanyagból volt, így csupán hangos csörömpöléssel pattogott párat a csempén.
- Nehogy azzal gyere, hogy most akartad odaadni. Már nem versz át!
- Átverni? Baily! Hallod te magadat? Meg hogy megcsallak? Egyáltalán minek turkáltál a zsebemben? -szorította ujjait a halántékára, s ekkorra már nem tudott mást tenni, csak kiabálva veszekedni. Baily természetesen ebben most is partner volt.
Zayn elővette a farzsebébe csúsztatott lapos dobozt. Kivette belőle a nyakláncot, mely egy Marc Jacobs nevével fémjelzett lánc volt, rajta egy apró, foglalatba helyezett kristálytiszta drágakővel. Baily ezer éve vágyott egy ilyenre.
- Valószínűleg nem tudlak meggyőzni, és már nem is akarlak. Úgy terveztem, éjjel, miközben alszol felteszem a nyakadba, hogy reggel boldog meglepetéssel ébredhess. Van a doboz alján egy üdvözlő kártyácska is, rajta a neveddel.
Baily döbbenten nyelt egyet, majd dermedt arccal meredt Zayn melegbarna szemeibe.
- Komolyan? -sóhajtotta halkan.
- Nesze a nyamvadt láncod! -hajította elé dobozostól.
- Sajnálom, csak... nem tudom mi ütött belém -hajtotta le fejét- Mi van velünk, Zayn? -kérdezte kétségbeesetten, de ugyanakkor biztos volt benne, hogy Zayn pillanatokon belül megcsókolja őt. Mert utált haragban lenni, mindig ő kezdeményezte a kibékülést.
- Megmondom, mi. Eltávolodtunk egymástól. Egyre messzebb sodródsz tőlem, én pedig hiába nyújtózom feléd. A távolság, ami közénk állt, egyre csak nyúlik, mélyül a szakadék. Ez nem működik tovább, Bee. Mindketten a magunk igazát hajtogatjuk, és tudom, hogy nem csak a te hibád az egész. Próbállak megérteni, de nem engeded, hogy segítsek. Mintha nem akarnál engem. Pont arról beszélek édes, ami az előbb történt. Közel vagy, de közben sosem voltál messzebb.
- Elég ebből a maszlagból -csattan fel Bee, s megretten Zayn szokatlan szoborszerű arckifejezésétől- Talán ha nem folyton Ninának sírnál a magánéletünkről. Semmi köze hozzá! Velem akard megoldani, ne mással!
- Kérlek! Veled?! Amúgy meg Nina a barátunk. És ő megért engem. Sőt! Mondok mást! Ő legalább végighallgat. Te viszont?
- Remek, mégis csak helyben vagyunk. Miért nem neki vetted ezt a hülye nyakláncot? Miért nem mész máris oda? Hátha leápolja a kis lelkedet.
- Csak remélem, hogy nem tudod, miket beszélsz. Mostantól mindenki közellenség lesz számodra, aki törődne veled? Mindenkit el akarsz marni magadtól?
- Mivel Nina melléd állt, és a hátam mögött az én hibáimon szörnyülködtök, kösz, de nem kell Ms. kóma életbölcsessége. Ha szeretsz, akkor velem vagy.
- Még át kell gondolnom, veled vagyok-e. És hogy ne legyenek kételyeid, kiköltözöm a kanapéra.
Baily tisztában volt vele, mit veszít Zaynnel. Nem kockáztathatott, hiszen szerette őt. Nem akart több napos mosolyszünetet. Most azonnal kell helyrehoznia, amit elrontott.
- Kérlek, beszéljük meg! -lépett oda elé bűnbánó arckifejezéssel, miközben egy hajtincsét tekergette az ujjára fel és le.
- Nem tűnt fel, hogy már rég elbuktak a szavak? -nevetett fel Zayn kissé pökhendien, de legbelül tisztán érezte, hogy nem fog tudni haragudni a Vörösre, hiába érdemelte volna meg.
- Akkor engedd meg, hogy másképp fejezzem ki magam! -halkult el, miközben szorosan a férfi elé állt, körbefonta karjait nyakán.
- Nem, Bee... ez -fordította el a fejét Zayn keserűen, de amint megérezte a lány selymes csókját a nyakán, gondolkozás nélkül megadta magát. Hevesen szájon csókolta, s könnyedén, erőfeszítés nélkül felkapta a törékeny testet. A konyháig keringőzött vele, a konyhaasztalon pedig csúcspontjára hágott az öngeneráló szenvedély. A nyögések közepette a fel nem vett vonalas telefon üzenetrögzítője is megszólalt, melyen Nina hangja volt hallható: "Szia Bee! Esküszöm nem felejtettem el a szülinapodat, csak ma kicsit összesűrűsödtek a rendkívüli események. De nem akarlak untatni. Nagyon boldog szülinapot! Remélem kellően megünnepelted. Majd egyik nap, ha lesz időd, összefuthatnánk. Biztos van mit mesélned. Na jó, akkor szia."
Amikor Nina és apja hazaértek, a család többi része egyből nekik ugrott. Te jó ég, mi történt, miért nem hívtatok, halálra aggódtuk magunkat, és a többi. Apja és lánya azonban jelenleg különleges szövetségben állt, és megbeszélték azt is, mi lesz a mai történések egyszerűsített verziója, melynél többet nem árulnak el szeretteiknek. Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Különösen Niall miatt kellett vigyázni, mik hagyják el az ember száját.
- Így kell megtudnom, hogy mibe kezdtél? -szól Niall végre nővéréhez, miután az ősök félrevonultak, hogy megpróbáljanak aludni. Nina azóta sem mozdult kényelmes foteléből. - Figyelsz? Hagyd már abba! - kérte lágy hangon, s elvette a lány kezéből a tollat, amivel percek óta dobolt felhúzott térdein.
- Tessék -fordult felé nagykegyesen. Kicsit még mindig neheztelt öccsére a tegnapi nap miatt, de azért tudta, hogy ő sem szent.
- Nem vacsorázunk? Tudom, tudom, nem vagy éhes, de megpróbálhatnád. Csont és bőr vagy még mindig -mérte végig a lányt, majd egy kis habozás után odaguggolt mellé, és arcon csókolta. Eltűnt a konyhában, néhány edénycsörgéssel eltelő perc után pedig egy tányér tonhalas lasagnével tért vissza.
- Egyáltalán nem vagyok éhes -jegyezte meg fejrázva, de amikor orrába kúszott a sajt és fűszerek utánozhatatlan illatkompózíciója, összefutott a szájában a nyál.
- Zayn főzte. Ez volt ma a konyhafőnök ajánlata. Megmentettem neked egy utolsó adagot. Tudom, hogy imádod -mosolygott Niall földre-szállt angyalként, majd egy jelentőségteljes hatásszünet után elkomolyodva hozzátette: - Legalábbis régen imádtad.
- Kösz, öcskös -eresztette meg Nina is egy apró mosolyt, mégha kicsit meg is kellett erőltetnie magát.
- Nagyon kivagy? A tegnapi karambolra gondolok.
- Kihevertem. Viszont volt még más is -közben ahogy megízlelte a Champ bar házias ízvilágát, kellemes melegség járta át minden porcikáját, s hirtelen a problémák törpévé zsugorodtak.
- Kapcsolódik ahhoz, hogy az éjszaka közepén értél haza? -vonja fel világos szemöldökét. Nina végigmustrálta öccse vonásait, az állán pelyhedző láthatatlan, szőke borostát, vékony orrcsontját, s annak kiszélesedő cimpáját.
- Honnan tudod? Úgy osontam, mint egy macska - emelte meg állát gyanakvóan.
- Az lehet, de az én hallásom meg éles, mint a borotva. Egyébként a blogomat írtam, mert nem tudtam aludni.
- Vagy úgy. Floydnál voltam. Mellesleg -rántotta meg a vállát, de már előre tudta, mi lesz Niall reakciója.
- Floydnál!? -kerekedtek ki áttetszően kék szemei- Mit kerestél te ott? Azt ne mondd, hogy...
- Nem! Egy valamit tudok biztosan, és az az, hogy nem vagyok szerelmes belé. Ő viszont kezd belém betegedni. Durván pusztítja magát, alkohollal, cigivel és szerintem gyógyszereket is szed.
- Ez nem lehet! Segítenünk kell rajta! -állt felt hirtelen, és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban, miközben jajogva szörnyülködött.
- Nem kellett volna neked erről szólnom -morogta Nina, mert valahogy mindig megfeledkezett öccse komoly pánikbetegségéről.
- Semmi vész! Én beszélek vele, oké? Nyugi, jól vagyok, bár újra szednem kell a gyógyszereimet.
- Tényleg? -komorodott el a lány.
- Igen, de velem minden rendben. A blogomban mindent leírhatok, és az sokat segít.
- Aha, de ha többet foglalkoznék veled, nem a blogod lenne a támasz, hanem én.
- Nem várhatom el, hogy fogd a kezem folyton. A saját életedet kell élned. Én pedig kitalálom, mi legyen Floyddal.
- Hova tűnt a szemrehányó és bosszús Niall tegnapról?
- Kihevertem -legyintett, miközben a TV alatti polcon sorakozó DVD-ket nézegette- Megnézünk egy jó kis horrort?
- Egy szívmelengető vígjáték most jobban esne - Nina cinkos, kesernyés mosollyal bámult testvére szemébe. Niall egyetértően bólintott.
- Igazad van. Mit szólsz a Feketék fehéren-hez?
- Hozzak valami egészségtelen rágcsálnivalót?
Alig telt el tizenöt perc a filmből, Niall már félhangosan horkolt, Nina vállát párnának használva. További tizenöt perc múlva Nina kikapcsolta a TV-t, és igyekezett a lehető legóvatosabban kibújni öccse öleléséből, de amint egy aprót is moccant, Niall még közelebb húzódott hozzá.
Egy újabb idill-nyugalmas reggel Sandycove kertvárosában.
Robert Horan száját legalább negyedszerre hagyta el a "A rohadt büdös életbe!" felkiáltás. Szeme a pulton levő kis TV, és a paravánként arca elé emelt, lepedőnyi napilap között cikázott. Nina is hasonló hangulatba keveredett a reggeli hírektől, melyeket minden médium egy kaptafára harsogott: Terrorcselekmény Dublinban? Újabb lövöldözés, egy halott. A rendőrség talán tapsra vár? Vérfürdő a St. James kórházban - drámaibbnál drámaibb szalagcímeket kreáltak.
Niall csendben majszolta a csokis croissantját, s lopva a feszülten fel-felmorranó apja-lánya párosra sandított.
- Nina! -szólt rá Maura, amikor lánya dühödten a vajba döfte a kést. Le sem vette a szemét a híradóban fapofával hadaró férfiról: "A tegnap délelőtt történt lövöldözés komoly pánikot váltott ki országszerte. A rendőrség ide kevés, ideje ezt bevallani! - mondta a támadás során megmenekült középkorú férfi, a St. James kórház egyik dolgozója. A vérszállító jármű felrobbant, miután a benne ülő férfire sortüzet nyitottak. A mészárlást két profin kiképzett férfi rendezte, akik a rendőrségre is rálőttek. A fővárosi kapitányság vezetője, Robert Horan is megsérült. Egyelőre nem tudni kik az ismeretlen tettesek, és mi volt az indítékuk, de a rendőrség minden erőforrását a nyomozásba fekteti. A helyszínelők ma reggeli jelentése szerint nincs semmilyen nyom sem, melyet a tetthelyen hagytak volna az elkövetők. Gale Drumwale volt főkapitány terrorakcióval riogat, mely Horan szerint sem kizárt. További friss információkkal délben jövünk, most következzenek a tegnap esti Golden Globe díjátadó nyertesei!"
-Terrorakció? Komolyan?! - lökte ki maga alól a széket Nina, s tenyérrel az asztallapra támaszkodott.
- Túlspilázták a tévések -intett a férfi- Különben Drumwale az, akinek szent meggyőződése, hogy iszlamisták művelik ezt. Én csak azt mondom, hogy nem vethetjük el ennek sem a lehetőségét.
Maura távirányítót ragadott, de pont egy olyan csatornára kapcsolt, ahol a téma újfent erről szólt. Mikor észrevette, gyorsan tovább akart lépni, de Nina és apja egyszerre emelték kezüket a levegőbe, hangos "Várj!" felkiáltással.
"Az emberek tudni akarják, kell-e további merényletektől tartaniuk, vagy már senki sincs biztonságban? Az internetes fórumokon rémhírként terjed, hogy Írország az iszlám terroristák következő célpontja az Európai országok közt. A DCPU a brit rendészeti egységek bevonásáról tárgyal."
- Megvédjük a városunkat és elkapjuk ezeket a gyilkosokat -Robert ökölbe szorult kézzel sziszegte a TV képernyőjének.
Ebben pedig aktívan segíteni fogok -tette hozzá magában Nina. Ugyanis az apját ért támadással kiforrt benne sziklaszilárd terve. Leleplezi az álruhás harcosokat, ezzel állva bosszút. Be fogja bizonyítani, hogy képes arra, amiben senki sem hitt, mégha ez egyelőre kislányos naivságnak is tűnt.
Rooky az oldalára fordulva könyökölt Alex háromszemélyes ágyán, melyet egy álompuha, vajszínű takaró borított. Két ujjával lépkedett rajta, míg a puritán kis nyoszolya végén, háttal ülő Alexet figyelte, aki fejét törve sóhajtozott, néha felegyenesedett, majd újra térdeire támaszkodott, és gyakran motyogott valami olyasmit az orra alatt, hogy "Á, megvan! Igen, ez az!". Brook eltűnődött azon, miért is van még mindig itt; végül is Alex azt mondta, maradjon, ameddig akar. Jól elvannak, bár ez leginkább a köztük fantasztikusan működő szexnek köszönhető. Könnyed erkölcseik miatt klappolt köztük ez a laza, pusztán testi kapcsolat. Azonban nem akart túl sokáig élősködni a Harland villában, bármennyire is a fogára való volt a semmittevés. Mert a kéjutazás bármikor véget érhet, így ideje volt lépnie.
Gonzo, a gyönyörű hófehér shiba inu érkezett meg a szobába, halkan csilingelő bilétával a nyakában. Vigyázban leült szeretett gazdija, Alex mellé, de amikor észrevette, hogy a félmeztelen fürtös rá sem bagózik, Rooky-hoz pártolt át, s felugrott mellé az ágyra. Elegánsan, szfinxként feküdt a lány meztelen lábainál.
- Alex, figyelj...-szólalt meg a vattacukor hajú szépség. Gonzo érdeklődve kapta felé tekintetét, viszont Alex csak hümmögött. Nagyon belemerült a közeledő szülinapi partija szervezésébe. Mert 21 lesz, és ezt nem csak egy hangos mulatozással, hanem az év legőrültebb tivornyájával akarta megünnepelni. Nem fogta vissza fantáziáját, mint ahogy apja bankszámláját sem.
- Alex! -szólt Brook újra, miközben Gonzo makulátlanul tiszta bundájába fúrta arcát.
- Mindjárt -jött a türelemre intő válasz, feltartott mutatóujjával együtt- Azt találtam ki, hogy Great Gatsby témájú lesz a party, aranyban pompázó girlandok, tollas fejdíszek, óriási virágcsokrok, Bailey's és bólé hordószámra, harisnyatartós táncoslányok, vízipipák, diszkósított jazz és élethű bankjegy-konfetti. Látom is magam előtt, te jó ég! Zseni vagyok! -nyögött egyet elégedetten, majd lehunyt szemekkel hátravetette magát, s elhajította a kezében tartott tollat és noteszt.
- Alexander! -reccsent rá Rooky összevont szemöldökkel, mire a szólított lustán nyújtózott egyet, majd irritált arccal szembefordult a szigorú arcú lánnyal. De mielőtt szemébe nézett volna, elidőzött tekintete melltartó takarta két formás idomán.
- Hm? -kérdezte mosolygásra váltva. Valójában maga sem értette, hogy tudott megmaradni egy lány mellett már napok óta, de szinte függője lett illatának, testének.
- Ideje elindulnom.
- Hova?
- Nem lakom itt. Kösz a teljeskörű vendéglátást!
- Mi, mi, mi? Várj már! -kapott volna keze után, de a lány öltözködni kezdett, méghozzá villámtempóban- Ugye csak hülyéskedsz? Alex Harlandtól egy nő sem távozhat önkényesen, csak ha én dobom ki őket -méltatlankodott széttárt karokkal.
- Na ez az, amit nem akarok megvárni. Komolyan, Alex... semmi munkám, kezdenem kell valamit magammal, amiből megkeresem a napi betevőt.
- Ha csak erről van szó! Betegyek neked valamit? -kérdezte majdnem hangosan felnevetve perverz viccén. Rooky nem értékelte - Fizetek neked, mennyit kérsz? Cserébe csak kényeztetsz, ahogy eddig.
Arcátlan, de inkább pofátlan ajánlatára tüzes válasz érkezett, Rooky finom kezéből, csípős pofon formájában. Alex fülig érő vigyorral dörzsölte meg simára borotvált arcát.
- Imádom, ha ilyen vagy -lépett szorosan elé, és hevesen megcsókolta. Alex a kreol szépség húsos ajkába harapott, ahogy elvált volna száj a szájtól.
- Szerezz nekem egy jól fizető melót és a tied vagyok bébi! -súgta fülébe, miközben már keze a fiú férfiasságával játszott odalent.
- Meglesz cicám -akadt fel Alex szeme pajkos kacaja közben.
És még aznap meg is lett. Alexnak Rooky, sokadszorra, Rooky-nak pedig a meló, méghozzá álom.
- De mondd már el, mire készülsz! Egy szép táska? Gyertyafényes vacsi? Mire vágyhat Baily? -tanakodott Niall szórakozottan gyurmászva egy kimaradt tésztadarabot.
Zayn nevetve rázta a fejét. Éppen a tonhalas lasagnét és a mullingari marhát tálalta.
- Nem akarok hangos ünneplést meg nagy felhajtást -motyogta elkomorulva, mert tudta, hogy Bee pontosan ez a típusú lány.
- Jó, de ha mégis bulit akarsz, tudd, melyik zenekart kell meghívnod! -kacsintott rá örömittasan. Zayn megragadta a témaváltás lehetőségét.
- Kíváncsi vagyok Felixre, mint énekesre. Egyelőre nehezen tudom elképzelni őt a színpadon.
- Le fog esni az állad! Meg mindenkié! -biztosította Niall lelkesen, majd szökellő léptekkel vitte ki a közben elkészült rendelést.
- El ne ejts! Ez az utolsó adag marha szelet! -kiáltotta utána.
Égető érzésként jutott el Nina tudatáig, hogy az apjának baja esett. Nem számított, hogy csak megrándult a bokája, vagy esetleg golyót is kapott. Ugyanazzal a sürgető bosszúvággyal reagáltak gondolatai.
- Csak súrolt az a golyó! -recsegte sápadtan Robert a hordágyra roskadva. Azt állította jól van, de ehhez képest elég ramatyul nézett ki. Hanyatt-homlok rohant oda lánya a mackótestű férfihez, aki éppen foggal-körömmel harcolt az ellen, hogy bevigyék a kórházba.
- Mi a fészkes fene történt itt? Mindenki megőrült? -toppant be a képbe Nina, és képtelen volt napirendre térni. Undorral arcán észlelte, hogy hófehér tornacipőjével éppen egy vértócsa közepébe sikerült landolnia.
- Nem kéne itt lenned! -szörnyülködött apja, amint felismerte a vékony teremtést.
- Tudod, hozzá kell edződnöm az ilyesmihez. Bár tény, hogy ez kicsit...-nem fejezte be a mondatot, mert megütközött tekintete apja lőtt sebén, s közben megérkezett Karlson is. Idegessége messziről ordított arcáról.
- Robert, jól vagy? -kérdezte elsőként, mint legfontosabbat. Most nem számított a protokoll, a hivatalos Kapitány Úr megszólítás és a többi. Nem csak kollégák voltak, valahol barátok is.
- Ugyan -legyintett a férfi, közben egy ápoló letörölte a vérpöttyöket az álláról, arcáról, homlokáról.
- A fekete ruhások megint köddé váltak?! Én ezt egyszerűen nem értem. Hogy a fenébe csinálják? Több járőr is cirkált a megadott irányban, lezárták a főutakat. Megint semmi. De még egy árva szemtanú sem.
Nina képtelen volt elszakadni a penetráns sós szagtól. A cipőjére fröccsent, feketévé alvadt mintát szuggerálta, miközben próbálta maga előtt látni az itt történteket.
- Nagyon fájt, igaz? -szólalt meg váratlanul és tőle szokatlanul halkan. Sehogy sem tudta elképzelni, milyen borzasztó fájdalom lehet, ha golyó nyúzza az ember bőrét. Tudta, hogy álma pedig így ért véget, de az érzésre képtelen volt emlékezni.
- Nem kellemes, annyi szent -felelt Karlson Robert helyett- Nem a kórházban kéne már lenned? Ezt össze kell varrni - állapította meg elhúzva száját.
- Láttad ki volt? Ki lőtt meg? Direkt neked szólt a golyó? Esetleg másnak? Vagy csak a tűzharc véletlen balesete? -özönlettek ki Ninából a fel-felmerülő kérdések.
- Hó-hó, lépj hátra kislány! -morgott a mindig szimpatikus Karls, aki Owen Wilson hasonmásaként emlegetnek. Valóban; stimmelt a haj, és a ferde orrcsont is.
- Jól van! Hagyjuk, hagy segítsen! Már nem a pici szőke kisangyalom, hanem a felnőtt és okos lányom -bólintott jelentőségteljesen Robert. Karlson csak megvonta a vállát. Nina nagyra értékelte, hogy apja ezúttal tényleg mellette áll.
- Szóval? Mondd el, mit tudsz! -nézett rá Nina jelentőségteljesen, miközben apja halkan felszisszent a sebébe nyilalló fájdalomtól.
- Azt tudom, hogy a fekete maskarás bohócokat ideje véresen komolyan venni. Ezek igazi bűnözők, de még mindig nem tiszta az indítékuk. Mi hasznuk származna abból, ha megölik azt a kórházi dolgozót? Ártatlan életeket ontanak ki, értelem nélkül. Láttam, ahogy fegyvert fog az öregre, aztán ahogy megérkeztünk tüzet is nyitott. Ránk is, mindenkire, válogatás nélkül.
- Két maszkos volt, nem? -szól közbe Karls.
- Először csak egy. Nem egy nagydarab, benga állat volt husáng izmokkal, hanem átlagos alkatú, sportos. A másik akkor tűnt fel, amikor elkezdődött a féktelen lövöldözés. Egyértelműen azért jött, hogy segítsen a társának, fedezte őt. A helyszínelők még vizsgálják a felrobbantott kocsit, de az kiderült már, hogy nem bomba volt; hanem a fegyverük. És igen, az egyik feketeruhás lőtt rám. Talán szándékosan nem szíven, mintegy figyelmeztetésként, hogy legközelebb nem véti el.
Baily egy ideig csak nyeldeste a sírásra késztető érzést, ami torkán kúszott felfelé. Néhány órája ott állt vele szembe Zayn, kezében egy tortával, amolyan designer cukrászati remekművel, melyen három apró csillagszóró szikrázott. Baily odavolt tőle, érte. Leültek pezsgővel koccintani, miközben mindketten békében reménykedtek. Egészen kezdett visszaállni a régi idill. Zayn elárulta: meghitt, romantikus estét szeretne szíve választottjával eltölteni. Bee kicsit vonakodva, mert hát ő mégis csak a világraszóló felhajtás híve volt, de végül rábólintott. Kezdtek feloldódni újra egymás lelkében, mikor újra, mint régen, egymás karjaiban merültek el a lilás haboktól duzzadó fürdőkádban. Bay tökéletesen elhitette párjával, hogy minden rendben van. De mézes mosolya mögött kitörni készült, s minden egyes perc előrehaladtával jobban és jobban fékeznie kellett magát ez elől. Várt, nagyon várt, és egyre inkább kételkedett ennek értelmében.
Egy szál fürdőköntösben ücsörgött a nappaliban. Zayn, miután lefektette és elaltatta a Malik babákat, Bee-t is alvásra invitálta; holnap korán kell kelnie, mondta.
A vörös koronás hercegnő hétfejű sárkánnyá változott. Egy szempillantás alatt lőttek a bensőséges családi légkörnek. Volt, nincs.
- Elég volt, Malik! -pattant fel hirtelen a kanapéról- Ki az, hm? -bökött állával felé. Zayn megrökönyödve bámult a lány arcába.
- Ki ki? -tárta szét karjait mit sem sejtve.
- A másik nő. Akivel megcsalsz! -emelte fel hangját, és szeme sem rebbent, ahogy meghallotta, Atifa felsír.
- Mi van? Megőrültél? -tátogott Zayn, mint akit most öntöttek nyakon egy vödör jéghideg vízzel. (És nem jótékonykodásból)
- Ne merészelj hülyének nézni! Megtaláltam tegnap a zsebedben az ékszeres dobozt! -kiabálta szikrákat szórva és egyszerre mélységes csalódottsággal - Vártam, hogy én kapom.
- Te...Úristen -temette arcát tenyerébe. Fogalma sem volt, haragudjon-e, vagy engeszteljen és magyarázkodásba kezdjen.
- Szóval igaz... -rebegte Bee elcsukló hangon, meggypiros körmein felejtve tekintetét.
- Dehogy igaz! -dörrent fel Zayn begurulva, s a földhöz vágta a kezében tartott cumisüveget. Szerencsére műanyagból volt, így csupán hangos csörömpöléssel pattogott párat a csempén.
- Nehogy azzal gyere, hogy most akartad odaadni. Már nem versz át!
- Átverni? Baily! Hallod te magadat? Meg hogy megcsallak? Egyáltalán minek turkáltál a zsebemben? -szorította ujjait a halántékára, s ekkorra már nem tudott mást tenni, csak kiabálva veszekedni. Baily természetesen ebben most is partner volt.
Zayn elővette a farzsebébe csúsztatott lapos dobozt. Kivette belőle a nyakláncot, mely egy Marc Jacobs nevével fémjelzett lánc volt, rajta egy apró, foglalatba helyezett kristálytiszta drágakővel. Baily ezer éve vágyott egy ilyenre.
- Valószínűleg nem tudlak meggyőzni, és már nem is akarlak. Úgy terveztem, éjjel, miközben alszol felteszem a nyakadba, hogy reggel boldog meglepetéssel ébredhess. Van a doboz alján egy üdvözlő kártyácska is, rajta a neveddel.
Baily döbbenten nyelt egyet, majd dermedt arccal meredt Zayn melegbarna szemeibe.
- Komolyan? -sóhajtotta halkan.
- Nesze a nyamvadt láncod! -hajította elé dobozostól.
- Sajnálom, csak... nem tudom mi ütött belém -hajtotta le fejét- Mi van velünk, Zayn? -kérdezte kétségbeesetten, de ugyanakkor biztos volt benne, hogy Zayn pillanatokon belül megcsókolja őt. Mert utált haragban lenni, mindig ő kezdeményezte a kibékülést.
- Megmondom, mi. Eltávolodtunk egymástól. Egyre messzebb sodródsz tőlem, én pedig hiába nyújtózom feléd. A távolság, ami közénk állt, egyre csak nyúlik, mélyül a szakadék. Ez nem működik tovább, Bee. Mindketten a magunk igazát hajtogatjuk, és tudom, hogy nem csak a te hibád az egész. Próbállak megérteni, de nem engeded, hogy segítsek. Mintha nem akarnál engem. Pont arról beszélek édes, ami az előbb történt. Közel vagy, de közben sosem voltál messzebb.
- Elég ebből a maszlagból -csattan fel Bee, s megretten Zayn szokatlan szoborszerű arckifejezésétől- Talán ha nem folyton Ninának sírnál a magánéletünkről. Semmi köze hozzá! Velem akard megoldani, ne mással!
- Kérlek! Veled?! Amúgy meg Nina a barátunk. És ő megért engem. Sőt! Mondok mást! Ő legalább végighallgat. Te viszont?
- Remek, mégis csak helyben vagyunk. Miért nem neki vetted ezt a hülye nyakláncot? Miért nem mész máris oda? Hátha leápolja a kis lelkedet.
- Csak remélem, hogy nem tudod, miket beszélsz. Mostantól mindenki közellenség lesz számodra, aki törődne veled? Mindenkit el akarsz marni magadtól?
- Mivel Nina melléd állt, és a hátam mögött az én hibáimon szörnyülködtök, kösz, de nem kell Ms. kóma életbölcsessége. Ha szeretsz, akkor velem vagy.
- Még át kell gondolnom, veled vagyok-e. És hogy ne legyenek kételyeid, kiköltözöm a kanapéra.
Baily tisztában volt vele, mit veszít Zaynnel. Nem kockáztathatott, hiszen szerette őt. Nem akart több napos mosolyszünetet. Most azonnal kell helyrehoznia, amit elrontott.
- Kérlek, beszéljük meg! -lépett oda elé bűnbánó arckifejezéssel, miközben egy hajtincsét tekergette az ujjára fel és le.
- Nem tűnt fel, hogy már rég elbuktak a szavak? -nevetett fel Zayn kissé pökhendien, de legbelül tisztán érezte, hogy nem fog tudni haragudni a Vörösre, hiába érdemelte volna meg.
- Akkor engedd meg, hogy másképp fejezzem ki magam! -halkult el, miközben szorosan a férfi elé állt, körbefonta karjait nyakán.
- Nem, Bee... ez -fordította el a fejét Zayn keserűen, de amint megérezte a lány selymes csókját a nyakán, gondolkozás nélkül megadta magát. Hevesen szájon csókolta, s könnyedén, erőfeszítés nélkül felkapta a törékeny testet. A konyháig keringőzött vele, a konyhaasztalon pedig csúcspontjára hágott az öngeneráló szenvedély. A nyögések közepette a fel nem vett vonalas telefon üzenetrögzítője is megszólalt, melyen Nina hangja volt hallható: "Szia Bee! Esküszöm nem felejtettem el a szülinapodat, csak ma kicsit összesűrűsödtek a rendkívüli események. De nem akarlak untatni. Nagyon boldog szülinapot! Remélem kellően megünnepelted. Majd egyik nap, ha lesz időd, összefuthatnánk. Biztos van mit mesélned. Na jó, akkor szia."
Amikor Nina és apja hazaértek, a család többi része egyből nekik ugrott. Te jó ég, mi történt, miért nem hívtatok, halálra aggódtuk magunkat, és a többi. Apja és lánya azonban jelenleg különleges szövetségben állt, és megbeszélték azt is, mi lesz a mai történések egyszerűsített verziója, melynél többet nem árulnak el szeretteiknek. Minél kevesebbet tudnak, annál jobb. Különösen Niall miatt kellett vigyázni, mik hagyják el az ember száját.
- Így kell megtudnom, hogy mibe kezdtél? -szól Niall végre nővéréhez, miután az ősök félrevonultak, hogy megpróbáljanak aludni. Nina azóta sem mozdult kényelmes foteléből. - Figyelsz? Hagyd már abba! - kérte lágy hangon, s elvette a lány kezéből a tollat, amivel percek óta dobolt felhúzott térdein.
- Tessék -fordult felé nagykegyesen. Kicsit még mindig neheztelt öccsére a tegnapi nap miatt, de azért tudta, hogy ő sem szent.
- Nem vacsorázunk? Tudom, tudom, nem vagy éhes, de megpróbálhatnád. Csont és bőr vagy még mindig -mérte végig a lányt, majd egy kis habozás után odaguggolt mellé, és arcon csókolta. Eltűnt a konyhában, néhány edénycsörgéssel eltelő perc után pedig egy tányér tonhalas lasagnével tért vissza.
- Egyáltalán nem vagyok éhes -jegyezte meg fejrázva, de amikor orrába kúszott a sajt és fűszerek utánozhatatlan illatkompózíciója, összefutott a szájában a nyál.
- Zayn főzte. Ez volt ma a konyhafőnök ajánlata. Megmentettem neked egy utolsó adagot. Tudom, hogy imádod -mosolygott Niall földre-szállt angyalként, majd egy jelentőségteljes hatásszünet után elkomolyodva hozzátette: - Legalábbis régen imádtad.
- Kösz, öcskös -eresztette meg Nina is egy apró mosolyt, mégha kicsit meg is kellett erőltetnie magát.
- Nagyon kivagy? A tegnapi karambolra gondolok.
- Kihevertem. Viszont volt még más is -közben ahogy megízlelte a Champ bar házias ízvilágát, kellemes melegség járta át minden porcikáját, s hirtelen a problémák törpévé zsugorodtak.
- Kapcsolódik ahhoz, hogy az éjszaka közepén értél haza? -vonja fel világos szemöldökét. Nina végigmustrálta öccse vonásait, az állán pelyhedző láthatatlan, szőke borostát, vékony orrcsontját, s annak kiszélesedő cimpáját.
- Honnan tudod? Úgy osontam, mint egy macska - emelte meg állát gyanakvóan.
- Az lehet, de az én hallásom meg éles, mint a borotva. Egyébként a blogomat írtam, mert nem tudtam aludni.
- Vagy úgy. Floydnál voltam. Mellesleg -rántotta meg a vállát, de már előre tudta, mi lesz Niall reakciója.
- Floydnál!? -kerekedtek ki áttetszően kék szemei- Mit kerestél te ott? Azt ne mondd, hogy...
- Nem! Egy valamit tudok biztosan, és az az, hogy nem vagyok szerelmes belé. Ő viszont kezd belém betegedni. Durván pusztítja magát, alkohollal, cigivel és szerintem gyógyszereket is szed.
- Ez nem lehet! Segítenünk kell rajta! -állt felt hirtelen, és fel-alá kezdett járkálni a nappaliban, miközben jajogva szörnyülködött.
- Nem kellett volna neked erről szólnom -morogta Nina, mert valahogy mindig megfeledkezett öccse komoly pánikbetegségéről.
- Semmi vész! Én beszélek vele, oké? Nyugi, jól vagyok, bár újra szednem kell a gyógyszereimet.
- Tényleg? -komorodott el a lány.
- Igen, de velem minden rendben. A blogomban mindent leírhatok, és az sokat segít.
- Aha, de ha többet foglalkoznék veled, nem a blogod lenne a támasz, hanem én.
- Nem várhatom el, hogy fogd a kezem folyton. A saját életedet kell élned. Én pedig kitalálom, mi legyen Floyddal.
- Hova tűnt a szemrehányó és bosszús Niall tegnapról?
- Kihevertem -legyintett, miközben a TV alatti polcon sorakozó DVD-ket nézegette- Megnézünk egy jó kis horrort?
- Egy szívmelengető vígjáték most jobban esne - Nina cinkos, kesernyés mosollyal bámult testvére szemébe. Niall egyetértően bólintott.
- Igazad van. Mit szólsz a Feketék fehéren-hez?
- Hozzak valami egészségtelen rágcsálnivalót?
Alig telt el tizenöt perc a filmből, Niall már félhangosan horkolt, Nina vállát párnának használva. További tizenöt perc múlva Nina kikapcsolta a TV-t, és igyekezett a lehető legóvatosabban kibújni öccse öleléséből, de amint egy aprót is moccant, Niall még közelebb húzódott hozzá.
________________________________
Egy újabb idill-nyugalmas reggel Sandycove kertvárosában.
Robert Horan száját legalább negyedszerre hagyta el a "A rohadt büdös életbe!" felkiáltás. Szeme a pulton levő kis TV, és a paravánként arca elé emelt, lepedőnyi napilap között cikázott. Nina is hasonló hangulatba keveredett a reggeli hírektől, melyeket minden médium egy kaptafára harsogott: Terrorcselekmény Dublinban? Újabb lövöldözés, egy halott. A rendőrség talán tapsra vár? Vérfürdő a St. James kórházban - drámaibbnál drámaibb szalagcímeket kreáltak.
Niall csendben majszolta a csokis croissantját, s lopva a feszülten fel-felmorranó apja-lánya párosra sandított.
- Nina! -szólt rá Maura, amikor lánya dühödten a vajba döfte a kést. Le sem vette a szemét a híradóban fapofával hadaró férfiról: "A tegnap délelőtt történt lövöldözés komoly pánikot váltott ki országszerte. A rendőrség ide kevés, ideje ezt bevallani! - mondta a támadás során megmenekült középkorú férfi, a St. James kórház egyik dolgozója. A vérszállító jármű felrobbant, miután a benne ülő férfire sortüzet nyitottak. A mészárlást két profin kiképzett férfi rendezte, akik a rendőrségre is rálőttek. A fővárosi kapitányság vezetője, Robert Horan is megsérült. Egyelőre nem tudni kik az ismeretlen tettesek, és mi volt az indítékuk, de a rendőrség minden erőforrását a nyomozásba fekteti. A helyszínelők ma reggeli jelentése szerint nincs semmilyen nyom sem, melyet a tetthelyen hagytak volna az elkövetők. Gale Drumwale volt főkapitány terrorakcióval riogat, mely Horan szerint sem kizárt. További friss információkkal délben jövünk, most következzenek a tegnap esti Golden Globe díjátadó nyertesei!"
-Terrorakció? Komolyan?! - lökte ki maga alól a széket Nina, s tenyérrel az asztallapra támaszkodott.
- Túlspilázták a tévések -intett a férfi- Különben Drumwale az, akinek szent meggyőződése, hogy iszlamisták művelik ezt. Én csak azt mondom, hogy nem vethetjük el ennek sem a lehetőségét.
Maura távirányítót ragadott, de pont egy olyan csatornára kapcsolt, ahol a téma újfent erről szólt. Mikor észrevette, gyorsan tovább akart lépni, de Nina és apja egyszerre emelték kezüket a levegőbe, hangos "Várj!" felkiáltással.
"Az emberek tudni akarják, kell-e további merényletektől tartaniuk, vagy már senki sincs biztonságban? Az internetes fórumokon rémhírként terjed, hogy Írország az iszlám terroristák következő célpontja az Európai országok közt. A DCPU a brit rendészeti egységek bevonásáról tárgyal."
- Megvédjük a városunkat és elkapjuk ezeket a gyilkosokat -Robert ökölbe szorult kézzel sziszegte a TV képernyőjének.
Ebben pedig aktívan segíteni fogok -tette hozzá magában Nina. Ugyanis az apját ért támadással kiforrt benne sziklaszilárd terve. Leleplezi az álruhás harcosokat, ezzel állva bosszút. Be fogja bizonyítani, hogy képes arra, amiben senki sem hitt, mégha ez egyelőre kislányos naivságnak is tűnt.
Rooky az oldalára fordulva könyökölt Alex háromszemélyes ágyán, melyet egy álompuha, vajszínű takaró borított. Két ujjával lépkedett rajta, míg a puritán kis nyoszolya végén, háttal ülő Alexet figyelte, aki fejét törve sóhajtozott, néha felegyenesedett, majd újra térdeire támaszkodott, és gyakran motyogott valami olyasmit az orra alatt, hogy "Á, megvan! Igen, ez az!". Brook eltűnődött azon, miért is van még mindig itt; végül is Alex azt mondta, maradjon, ameddig akar. Jól elvannak, bár ez leginkább a köztük fantasztikusan működő szexnek köszönhető. Könnyed erkölcseik miatt klappolt köztük ez a laza, pusztán testi kapcsolat. Azonban nem akart túl sokáig élősködni a Harland villában, bármennyire is a fogára való volt a semmittevés. Mert a kéjutazás bármikor véget érhet, így ideje volt lépnie.
- Alex, figyelj...-szólalt meg a vattacukor hajú szépség. Gonzo érdeklődve kapta felé tekintetét, viszont Alex csak hümmögött. Nagyon belemerült a közeledő szülinapi partija szervezésébe. Mert 21 lesz, és ezt nem csak egy hangos mulatozással, hanem az év legőrültebb tivornyájával akarta megünnepelni. Nem fogta vissza fantáziáját, mint ahogy apja bankszámláját sem.
- Alex! -szólt Brook újra, miközben Gonzo makulátlanul tiszta bundájába fúrta arcát.
- Mindjárt -jött a türelemre intő válasz, feltartott mutatóujjával együtt- Azt találtam ki, hogy Great Gatsby témájú lesz a party, aranyban pompázó girlandok, tollas fejdíszek, óriási virágcsokrok, Bailey's és bólé hordószámra, harisnyatartós táncoslányok, vízipipák, diszkósított jazz és élethű bankjegy-konfetti. Látom is magam előtt, te jó ég! Zseni vagyok! -nyögött egyet elégedetten, majd lehunyt szemekkel hátravetette magát, s elhajította a kezében tartott tollat és noteszt.
- Alexander! -reccsent rá Rooky összevont szemöldökkel, mire a szólított lustán nyújtózott egyet, majd irritált arccal szembefordult a szigorú arcú lánnyal. De mielőtt szemébe nézett volna, elidőzött tekintete melltartó takarta két formás idomán.
- Hm? -kérdezte mosolygásra váltva. Valójában maga sem értette, hogy tudott megmaradni egy lány mellett már napok óta, de szinte függője lett illatának, testének.
- Ideje elindulnom.
- Hova?
- Nem lakom itt. Kösz a teljeskörű vendéglátást!
- Mi, mi, mi? Várj már! -kapott volna keze után, de a lány öltözködni kezdett, méghozzá villámtempóban- Ugye csak hülyéskedsz? Alex Harlandtól egy nő sem távozhat önkényesen, csak ha én dobom ki őket -méltatlankodott széttárt karokkal.
- Na ez az, amit nem akarok megvárni. Komolyan, Alex... semmi munkám, kezdenem kell valamit magammal, amiből megkeresem a napi betevőt.
- Ha csak erről van szó! Betegyek neked valamit? -kérdezte majdnem hangosan felnevetve perverz viccén. Rooky nem értékelte - Fizetek neked, mennyit kérsz? Cserébe csak kényeztetsz, ahogy eddig.
Arcátlan, de inkább pofátlan ajánlatára tüzes válasz érkezett, Rooky finom kezéből, csípős pofon formájában. Alex fülig érő vigyorral dörzsölte meg simára borotvált arcát.
- Imádom, ha ilyen vagy -lépett szorosan elé, és hevesen megcsókolta. Alex a kreol szépség húsos ajkába harapott, ahogy elvált volna száj a szájtól.
- Szerezz nekem egy jól fizető melót és a tied vagyok bébi! -súgta fülébe, miközben már keze a fiú férfiasságával játszott odalent.- Meglesz cicám -akadt fel Alex szeme pajkos kacaja közben.
És még aznap meg is lett. Alexnak Rooky, sokadszorra, Rooky-nak pedig a meló, méghozzá álom.