41 - Ha már baj, jöjjön csőstül!

Tudhattam volna. Ha drága szülőanyám hozzáfog valamihez, nem tököl, olyan eltökélt. Vagyis: egy nap elég volt neki ahhoz, hogy találjon nekem egy lakást. Valójában nem egyet, hármat. "Már most tudom, melyiket fogod választani, és azt is, hogy oda meg vissza leszel érte. Még ma meg kellene nézned, mert lehet, hogy holnapra elkel." -közölte lelkesen a telefonban. Így hát hátrahagytam a LOOP-ot, kocsiba pattantam és felvettem anyát a Grafton streetnél.

- Te jószagú kelkáposzta! -öleltem meg üdvözlésképpen, közben pedig fülig szaladt a szám.

- Mi az? -kérdezte kirobbanó jókedvvel, s a hajamba túrt.

- Rossz kedvűen, fáradtan is magával ragadó jelenség vagy, de most?! Már messziről érezni, hogy valami nagyon rendben van veled. Ragyogsz, szikrázol, tündökölsz, folytassam?

- Nem fogod elhinni, ha azt mondom, hogy szimplán a jobbik lábammal keltem fel. 

- Hát nem! Úgyhogy kivele! Valami jó hír? Leárazott Vuitton táska? Titkos hódoló? -faggattam csillogó barna szemeit figyelve. A hipnotizáló tekintetéről akaratom ellenére is Delion arca villant eszembe.

- Az ilyen vénasszonyoknak már nincsenek titkos hódolóik -legyintet sejtelmesen mosolyogva. Tudtam, hogy beletrafáltam, pasi lesz a dologban. A lüktető sétálóutca forgatagába vetettük magunkat, turistacsoportokat kerülgetve.

- Miért erre jövünk? -kérdeztem a fenségesen vonuló nőt, majd összeütközött a vállunk egy fickóval- Jaj,  elnézést! -emeltem fel a kezem.

- Azért, mert erre rövidebb. Kocsival egy rémálom lenne kivárni a sok piros lámpát.

- Én még szerintem sosem láttalak ennyire önfeledtnek. Netán kibékültél Philippel? Nem, az biztos nem -töprengtem hangosan- Egy új pacák van láthatáron? 

Anya hagyta, hogy magammal barkóbázzak. És folyamatosan kuncogott. Csak úgy fürdőzött a napfényben és a boldogságban, olyannak látszott, mint akit ma nem lehet kihozni a sodrából.

- Jaj ne. Ugye nem? -fogtam meg csuklóját- Ugye nem apa az?

- Ne hülyéskedj! -rázta meg fejét égnek emelt szemekkel.

- Akkor szabad a gazda!

Édesanyámból persze semmit nem sikerült kiszednem. Hiába mondta, hogy már csak megint élénk a fantáziám, biztos vagyok benne, hogy titkolózik. De ki fogom deríteni ki miatt tündököl újra a család királynője, mert köztudottan egy minden lében kanálkészlet vagyok.

Az ingatlan minden vágyamat felülmúlja. Az elhelyezkedése ideális, mert bár a nyüzsgő városközpontban helyezkedik el, csendesebb kis utcák határolják. Az újépítésű apartman-komplexum egyik legfelső emeleti gyöngyszeme ez a loft. Az ingatlanügynök vezet minket körbe és bőséges információáradatot zúdít ránk. Az eladási ár mondjuk nem karcsú, mi több, egy vagyon. Amikor beléptünk a 8 ponton záródó, dupla falú, golyóálló páncélajtón, rögtön meg is értettem, miért. Elakad a szavam. Először a közel 6 méteres belmagasság és az elképesztő kilátás üt szíven.

- Azt szabad megkérdeznem, mégis miféle ember a tulaj? -kopogtatja meg anyám a vaskos ajtószárnyat. Tisztességes, jómódú üzletember, mi más, jött a válasz. Ki ne szeretne biztosra menni? Igazából én is nyugodtabban csicsikálnék egy ilyen ajtó mögött, főleg, hogy az új munkám nem teljesen veszélytelen... A szürke öltönyös pasas tovább mesél, miközben én lenyűgözve totyogok körbe-körbe.

- A tulajdonos örökre a tengerentúlra költözik. Két napja jelezte, hogy túladna a lakáson, és azóta óránként jönnek az érdeklődő telefonok. Úgyhogy nincs sok idő vacillálni -közli unottan a mobilját nyomkodva. Már amikor beléptem, tudtam. Szerelem első látásra. Anyám jobban ismer, mint én saját magamat. 

- Egy perc elég lesz -biztosítom vigyorogva, mire anya sürgetően félrehúz.

- Biztos vagy benne? Ez rengeteg pénz, Cris! -markol vállamba a nyomatékosság kedvéért.

- Édes vagy, hogy félted a pénzem, de ne tedd! Ha majd esetleg nem akarok itt lakni többé, bérbe adom. Remek befektetés, te magad is mondtad! Ráadásul egy ilyen építésű ingatlan?! Ilyen helyen?! Igazi jolly joker! 

- Ha engednéd, beszállnék az árba.

- Tudod, hogy nem engedem. Nagykisfiú vagyok már. Te pedig egy istennő, amiért megtaláltad a tökéletes Cris-kecót! -csókoltam homlokon, amitől mindig elmosolyodik. Enyém lett a kéró. Hihetetlen érzés. A vásárláshoz nagyban hozzájárult LOOP-beli életem is, így nem kell napi szinten valami füllentéssel előállnom, hol voltam, hova megyek, és nem kell a szúrt sérülésemből eredő sántítást sem "jelentéktelen színházi balesetnek" bagatellizálni. Mindazonáltal remélem nem lesz rendszeres a lesérülés...

Készpénzes előleg ellenében pár órán belül már a kezemben csörögtek a kulcsok. Néhány szignó választ el, hogy hivatalos legyen a dolog. Igen, így fogom hívni: Criskecó. Egyébként nem teljesen bútortalan, de közel sincs berendezve. Viszont ha az anyád a kontinens egyik legismertebb és legszenvedélyesebb enteriőr tervezője, nincs miért aggódni. Spontán anya-fia nap kerekedett a délutánból, és sorra jártuk Dublin összes bútor- és barkácsáruházát. Közben kibeszéltük az élet nagy dolgait, például az aktuális Nina Horan mutatványt a tizedik emeleti ablakban. Anya mesélt a hamarosan induló házátalakítós műsor kulisszatitkairól is, melyben közreműködik, én meg meséltem neki valakiről, aki csak nem hagyott nyugodni; nem és nem: Ms. Delion Clark.

Fogalmam sincs mi volt ebben a Delion nevű lányban, de mintha már előző életünkben is ismertük volna egymást. Első blikkre nem is gondoltam, hogy ott rezeg majd köztünk az a bizonyos hullámhossz. Pedig nem sokban hasonlítottunk. Ő szeretett mesélni magáról, én kevésbé. Este jött is értem, ahogy ígérte, France viszont hullafáradtságra hivatkozva lemondta a traccspartit. Gond egy szál sem, volt egy pörgős nyelvű taxisofőröm. Delion egy vérbeli 21. századi fiatal volt, életének szerves részét képezte az online lét, 5 percenként ellenőrizte a közösségi oldalait, vezetés közben fél kézzel mindig az okostelefonján pötyögött, vloggerekről, netes vírustrendekről, mémekről meg lájkmaffiáról beszélt. Van egy blogja is, ahol megrögzötten közzéteszi napi élményeit, persze név nélkül, és még így is 200 embert érdekel az anonim napló. Már kezdtem azt hinni, hogy ez a csaj a virtuális világban éli a valóságát, de aztán kiderült, hogy van neki rendes hobbija is. Fest, rajzol, mindennel, ami fog. Bár olykor meglehetősen hadart és csapongott a témák között, valamiért mégis jó volt hallgatni őt. Még mielőtt teljesen behálózhatott volna személyisége, megpróbáltam katonásabban gondolkozni, és szem előtt tartani, hogy nem a barátkozás a cél, Delion elsősorban mint titkos informátor segíti küldetésünket. Ilyen rövid ismeretség után senkiben sem szokásom megbízni, mégis, ezekben a kakaóbarna szemekben volt valami rendíthetetlenül mély és igazi. Ráadásul kiejtette a száján a kulcsnevet. Máris összefonódott sorsunk, tudtam. 

- France szerint jóban vagy a híres Harlandékkal. Akkor te is ismered Cristoph Harlandot? -kérdezte teljesen megváltozott hanglejtéssel; sokkal lassabban, gondosabban megformálva a szavakat. Szóval újra ott kötöttünk ki, ami elől menekülni próbáltam; a személyes érintettség.

- Ismerem, futólag. Miért? -böktem ki nagy nehezen, ami Delionnak is feltűnt, lévén, hogy nem vak és nem süket.

- Borowski azt mondta, faggassalak ki, mi a helyzet veletek. Miért, mi, kérdeztem. De nem árult el semmit. Elég gyanúsan viselkedett. Szóval?

- Mire vagy kíváncsi? A jelenünkre? Mert olyanunk nincs. Nem tartjuk a kapcsolatot.

- Mi van a múltatokkal? -kérdezte félve és zavartan, majd kisvártatva hozzátette- Ti jártatok? -Közben megálltunk egy McDrive-nál két kóláért meg két sajtburgerért. Amíg Delion bediktálta az automatának a rendelésünket, nyertem egy kis időt, hogy megfogalmazzam mindazt, amivel Cristoph-fal való ügyemet jellemezni lehetne. Kissé megfeszült a csend, amíg a kajánkra vártunk. Aztán amikor megkaptuk, Lio az ölembe halmozta a papírdobozt és a két műanyag poharat. Kihajtottunk a külváros fele vezető útra, és folytattuk a cél nélküli kocsikázást. 

- Nem jártunk, dehogy is. Hogy is mondják ezt... mi csak néha...

- Kavartatok? -kérdezte megkönnyebbülten.

- Ja, kavartunk -húztam össze szemöldököm a felrémlő eseményektől; így visszatekintve cseppet sem tűnik játéknak, amit mi annak gondoltunk és a végén most egyikünk sem nevet. Össze-vissza manipuláltuk egymást.

- Belőled aztán nem lehet semmit kihúzni -sóhajtott fel türelmetlenül- Miért vagytok fasírtban? Már ha abban vagytok. Érzel iránta valamit?

- Nem szerelemből szeretem őt, és ő sem engem. Ezt tisztáztuk egymással. Pont azért vagyunk fasírtban, mert mindenféle szerelmi sallang nélkül, pusztán csak féltjük egymást -kezdtem mesélésbe, és éreztem, hogy mivel a téma kicsit sem hagy hidegen, menten megered a nyelvem. 

- Féltitek egymást? Mitől? Hogy érted ezt?

- Elmondok mindent, de előbb tudnom kell, téged mi köt a fürtöshöz.

Delion megpróbált önfeledten felnevetni, de csak egy feszült nyekergésre futotta. Kezdett végre izgalmasra fordulni a sajtburgert majszolós csevej.

- Engem már évek óta nem köt hozzá semmi. Az egyetem alatt bulicimborák voltunk, ez minden. Mindketten ugyanabba a nagy haveri társaságban mozogtunk. Hát így. Sztori vége -harapott a világ legkedveltebb gyorskajájába.

- Szóval ha jól értem ma már csak távoli ismerősök vagytok.

- Slussz -bólintott- Te biztos jobban ismered őt. Mit szeretsz benne? -habozásomra hozzátette-  Őszintén!

- Majdnem mindent. Erőteljesen kedvelem kívül és belül. Hogy teljesen lökött, rendmániás, hogy egy igazi computer-einstein, a béna vicceit, ahogy gesztikulál, ahogy mosolyognak a zöld szemei, ahogy előadja laza srácot, de közben ott az aggodalom kutyus-tekintetében, az érzelmeit, az exhibicionizmusát. Ilyesmiket -szürcsöltem jégkockáktól hangos üdítőmbe.

Delion még az eddiginél is jobban elkomorodott. Már-már bánatosnak tűnt.

- Isteni a burger -jegyezte meg, csakhogy mondjon valamit.

- Tök mindegy, milyen jófej a srác -morogtam, amit eredetileg csak gondolatnak szántam- Egyre biztosabb, hogy teljes erőbedobással az ellenség csapatában játszik.

- Várj, mi!? -tette le a műszerfalra a körbeharapdált szendvicset.

- Remélem bízhatok benned! -fordultam felé nyomatékosításul. Lepetten bólogatott, majd elhallgattatta a halkan duruzsoló rádiót. -Az van, hogy az egyik fekete maszkos gyilkológép Cristoph legkedvesebb cimbije. Ez eddig piskóta, a durva az, hogy Cristoph is a titkos megtorlók bandájában sürgölődik, méghozzá utánozhatatlan hacker-tudományát bevetve.

A Honda élesen torpant meg alattunk, majd döccent egyet a kavicsos-törmelékes útszélen. Csak akkor tűnt fel, hol is vagyunk. Azaz, hogy "Hol is vagyunk?". Nem volt ismerős, de sanszos, hogy a város rettegett nyomor- és maffianegyedében. Éljen! 

- Miért jöttél erre?! Lio! -emeltem feljebb a hangomat.

- Azt mondtad erre jöjjek! - ripakodott rám válaszul.

- Dehogy mondtam! -vetettem hátam az üléstámlának- Jó, hagyjuk. Rükverc. 

- Én még emberben ekkorát nem csalódtam -motyogta maga elé, mint aki süket- Ezt egyszerűen nem néztem ki belőle -ráncolta homlokát, miközben a kormány bőrpikkelyes borítását kapargatta.

- Mit vagy úgy oda? -kérdeztem rá, hátha kiugrik végre a nyulacska a bokorból. Volt egy sejtésem kezdettől fogva, hogy ott lapul az a tapsifüles.

- Hogy úgy? Sehogy -meredt rám látványosan kitágult pupillákkal.

- Akkor meg? Mi van? Elsápadtál, sík ideg vagy. Én kiteregettem mindent. Te jössz! Neked sem olyan közömbös Harlandka?

- Bele voltam zúgva! Örülsz?

- Nem tudom. Örüljek?

- Bár sajnos nem volt köztünk soha semmi, én belebetegedtem a szerelembe. Színt vallottam neki, ő meg nagy ívben tett rá, majdnem hogy kiröhögött. Soha nem éreztem szánalmasabbnak magam. Aztán megcsúsztam kicsit a bánattól, kifordultam magamból, a séma tipikus. Aztán a fülébe jutott szegény lepattintott lány elzüllése, ezért felkeresett és megpróbált enyhíteni saját bűntudatán. 

- Mire te?

- Mire én elküldtem egy melegebb éghajlatra. Aztán még jobban szenvedtem, amikor tényleg ment,  és egészen Californiáig meg sem állt. Itt a snitt.

- És azóta? Mondd hogy kigyógyultál belőle! 

- Ki, persze. Csak tudod, ez az egész sok éven át megpecsételte az életemet. Nehéz volt túltenni magam. Senki miatt nem akarok ennyit bőgni többé.

- Úgy legyen! -érintettem meg a vállát, mire elmosolyodott.

- Egy ölelés is belefér? -kérdezte könnyfátyolos tekintettel. Kikapcsoltam a biztonsági övemet és karjaimba zártam. Hálásan fogadta.

- Azt hiszem ezzel hivatalosan is összeismerkedtünk.

- Öribarik -nevetett fel tenyéréllel itatgatva könnyeit.

- De miért pont itt kellett megállnod? Induljunk! -javasoltam a hátborzongató sötétséget kémlelve.  Paranoid érzések futkostak a hátamon.

- Mitől parázol? Egy lélek se jár erre -szipogta.

- Pont ez az. Lélek se. Tudod te itt hogy szokás? Ha gyanúsnak talál valaki, tüzet nyit rád az ablakból, probléma volt, nincs. Hidd el, tudom, mert apám zsaru volt.

- Az én anyám is.

- Komolyan beszélsz? Ezt eddig miért nem mondtad?

- Na jó, nekem levegő kell. Megbuggyanok -állította le Delion a motort - Csak egy perc.

- Mi? Megvesztél? Nem! Csukd vissza az ajtót, de rögtön! Levegő máshol is van! -kérleltem tőlem szokatlanul. Sajnos ha rosszat sejtek, mindig igazam van. Én barom meg addig szuggeráltam a visszapillantót, míg megjelent benne egy sötét sziluett. Tök mindegy, hogy ki az és mi a szándéka, nem tetszett, hogy a kocsi fele tartott. Méghozzá futólépésben! Delion még nálam is szuicidebb, ezt leszögezném. Nyugodtan fújkálta a cigifüstöt az ajtónak dőlve, pedig azt mondta levegő kell neki. Kipattantam, hogy rendre utasítsam és javasoljak egy tengerparti sétát a gettókirándulás helyett. Volt egy olyan fantáziadús megérzésem, hogy a vészesen közeledő alak menekül valaki elől és látván a Honda taxi táblácskáját, fuvarban reménykedik.

- Lio, van ott valaki, aki nem tetszik nekem. Menjünk légyszi! -pattantam ki a helyemről.

- Jól van már! Pedig azt beszélik te nagyon vakmerő és akcióhajhász vagy. Nos...

- Teszek rá mit beszélnek. Ma speciel már nincs kedvem több kalandhoz, elég volt.

Az alak hirtelen megtorpant, megfordult, majd durr-durr, annyi volt neki, eldőlt, mint egy öles fadarab. A három leadott lövés élesen tépte fel az éjjeli csendet. Az ütő megállt bennem, de gyanítom Lioban is, mert úgy bámult rám, mint aki magát az ördögöt látja éppen. Rögtön el is kezdett úristenezni, amikor az újabb dörrenés pár méterrel előttünk rázott meg egy kiszáradt cserjét.

- Indulhatunk végre, Lio drága? Csessze meg! -átkozódtam, miközben reflexből nyúltam a hónaljtokba a játékméretű pisztolyomért. Aligha lett volna értelme találomra belepuffogtatni a sötétbe, mégis betáraztam és rajtra készre állítottam a kicsikét. Egy egész golyózápor indult útjára a homokot csapkodva, s egyik-másik vérfagyasztóan közel ért cél. A négykerekű két oldalán is végigpattogott az ólom. Na ekkorra már tényleg teleszaladt a gatyám.

- Kússz a kocsi orrához! -sürgettem a sokkos lányt, akivel karöltve azt se tudtuk, hova bukjunk, merre dőljünk. Pár másodpercig szívinfarktus közeli állapotban lapultunk a porban, pattanásig feszült idegekkel. Hiába némult el a gépfegyver ropogása, nem mertünk rezzenni sem. 

- Ez meg mi? -kapta hátra fejét Lio a mennydörgés szerű búgásra. Teljes íriszét felfalta pupillája.

- Motor -suttogtam- Ha elhúz mellettünk uzsgyi a kocsiba. Ugye nem golyóálló? 

- Mit gondolsz?

A kétkerekű nem kapcsolta fel a fényszóróit, kedélyborzolóan mély hangjából ítélve csúcskategriás járgánynak tippeltem. Éjfekete árnyként repesztett el mellettünk, vastag porködöt vonva körénk. Látványosan farolással hatalmas körívet húzott a homokba, majd beparkolt a kocsi mögé. Mire feleszméltünk, a tetőtől talpig feketébe csomagolt fazon, várakozva ácsorgott a motorja mellett. Félszemmel kikukucskáltam a karosszéria mögül, majd Lio idegbajos pisszegése ellenére felegyenesedtem. Semmi mást nem láttam szemem előtt, csak a maszkot. Gondolkodás nélkül felrántottam pisztolyt tartó kezem.

Megint az a fölényes, torz kacaj fogadott...

Szép lassan lépkedtem felé, a fegyvercsövet célra tartva. Amikor a Honda csomagtartójához értem, még mindig nem mozdult. A harag ezer formája próbált hatalmába keríteni.

- Megint azért jöttél, hogy megments? -kérdeztem puskapor száraz torokkal.

- Megint megpróbálsz lelőni? -billentette oldalra a fejét. Már-már jókedvűnek tűnt.

- Egyszer majdcsak sikerül -rántottam meg a vállam, de aztán valamiért kitáraztam a Kimber Solot és visszatettem a hónom alá. Talán az előbbi golyózápor újrakezdi, és akkor kap a hátába párat.

- Megkérdezhetem mit keres két fiatal lány ilyenkor, errefelé? Netán a bajt?

- Az megtalál, nem kell keresni. Amúgy csak eltévedt a taxisofőr, még tanulja a jobb meg  a balt. Szívesen csevegek gyilkosokkal, ne érts félre, de nincs jobb dolgod? Például ott egy hulla a bozótban, az előbb eresztettek bele három golyót. 

- És nektek is szántak párat, ahogy látom -mutatott a lukmintás földre. Váratlanul levette kapucniját. Még sosem láttam anélkül. Dús, gesztenyeszínű haja, a menetszélnek hála, madárfészkesen meredt minden lehetséges irányba, mígnem egy gyakorlott mozdulattal összeterelte a tincseket. Arcának apróbb részleteit az éjszaka cinkosan bújtatta.

Indulni készült, nyilván levadászni a lövöldözőket. Majdnem fellendült a böhöm járgányra, amikor kicsúszott számon az, aminek nagyon nem kellett volna. De legalábbis semmiképp nem ott és nem akkor. 

- Te vagy Ezra Theron, igaz? Nem létezik, hogy te legyél Cris legjobb barátja. 

A kérdésre előbb félelmetes csend volt a válasz, miközben megdermedt a mozdulat közben, majd arra eszméltem fel, hogy némán elém szökken, erőszakosan a lökhárítónak passzíroz és gerincem ívbe feszül. Érzi azt az ember, ha esélye sincs. Éreztem. Az egésznek az előnye csak annyi volt, hogy végre testközelből láthattam a dermesztő kék tekintetet, ami mélyen a zsigereimbe hatolt. Tele volt indulattal és kiszámíthatatlansággal. 

- Hát te tényleg nem érted? Nem tántorított el a kis barátod kórházba kerülése? Mégis tovább feszítetted a húrt? -sisteregte résnyire szűkített szemekkel, melyek szélén ettől szarkalábszerű ráncolódás jelent meg. Próbáltam uralkodni magamon, felfogni mi történik, de közben be akartam gyűjteni minden apró részletet. Meredten figyeltem pupillájának növekedését, hosszú szempilláinak rezgését, ahogy a maszk rugalmasan követte szája mozgását. Ahogy megrémített, éppúgy vonzott is földöntúlian igéző tekintete. Mindentől függetlenül meg kell hagyni, ritka különleges szemei voltak. Beleborzongtam újra és újra.  

- Na mondd el szépen, mi mindent gyűjtöttél még össze rólam? Horoszkópom? Kedvenc színem? -markolt hajamba finomkodás nélkül. Felmorrantam.

- Csillagjegye féreg. Színe? Babarózsaszín? Ja nem! A fekete lesz az, ugye? Hát persze, hisz amilyen kívül, olyan belül!

- Megadtam az esélyt, többször is -csóválta meg fejét, és akkor végleg kiégett egy biztosíték az agyában; láttam elsötétülni pillantását. Furcsa, de fel voltam készülve a legrosszabbra, és még furcsább, hogy nem féltem.

Kesztyűs kézzel ragadta meg a torkom. Kissé felemelkedtem, mintha a gravitáció a felére csökkent volna. A szorításából olyan erő áradt, amivel senki sem tudott volna szembeszállni. Fogalmam sincs anatómiailag hova nyomta ujjait, amitől az egész koponyám hangosan lüktetett, kánonban. Olybá tűnt, a levegő és a vér is megállt a jövés-menésben. Megbénultam. Csak azt hallottam, ahogy Delion pityereg a háttérben és a nindzsa mindenre készen szuszog kétujjnyira arcomtól. Késpenge villant elő kezéből, s egyenesen a szívemnek szegezte. A látványra egy csapásra minden megszűnt körülöttem, mintha véget ért volna a film. Egyetlen másodperc töredéke alatt rohanta le agyam egy álomszerű jelenet. Lehet, hogy lecsukódott a szemem, fogalmam sincs. Olyan érzésem támadt, mint akinek az aneszteziológus épp most számol vissza. Mély tudatlanságba készültem merülni, amikor dobhártya bántó közelről sült el egy fegyver. Erre tértem észhez. A maszkos teste erősen megrándult és ezzel egy időben elengedte a torkom. Hörögve borultam féltérdre. Muszáj volt hinnem a szememnek; lepergett róla a golyó. Aztán infravörös szemüveget illesztett a maszk vonala fölé, hangtompítós stukkert varázsolt elő combtokjából és rövidre zárta a vitát. Lassan hozzászokom, még pár hulla és a szemem sem fog rebbenni. A riadtságom egyre töpörödött, sokkal inkább úgy éreztem magam, mint aki nagyon sokat piált.

- Nagyon ügyes vagy szöszi, de a lényeget csak nem sikerült kiderítened. Akkor megsúgom. Apád azért halt meg, hogy a családjának ne essen bántódása. A másik hírem az, hogy sikeresen elintézted, ennek az áldozatnak ne legyen értelme -azzal felemelte néma golyószóróját, és ahogy farkasszemet néztem hol a fegyvercsővel, hol a ravasz mögött állóval, valahogy cserben hagyott az élni akarás ösztöne. Csak ácsorogtam ott, mint egy szobor, tehetetlenül, önkívületben hagyva, történjen, ami történni fog. Hiába próbáltam elképzelni a fájdalmat, nem ment. 

- Kérlek, ne bántsd őt! Ez a lány ma megmentett egy életet! -bömbölte Delion előmerészkedve fedezékéből. Arra lettem figyelmes, hogy arca felenged feszességéből, és megkönnyebbülten égnek emeli finom metszésű szemeit. Perifériámból érzékeltem, ahogy a maszkos elteszi fegyverét, visszarántja fejére a csuklyát és légies akrobatamozdulattal nyeregbe száll. Mindez csupán egy villanásnyi idő alatt. Összerezzenünk a szándékosan megbrummogtatott motor váratlan hangjára. Mielőtt elhúzott volna mellettünk, felém veti jeges, mégis pokolba kívánós pillantását.

Besózott hátsómnak köszönhetően még este hazaugrottam a számítógépekért, a laptopokért, táblagépekért, és egyéb kütyükért, amik nélkül olyan vagyok, mint egy kar nélküli óriás. Olyan ez nekem, mint a csajoknak a sminkfelszerelés. Az l-alakú, egyterű loft egyik sarkába halmoztam minden elektronikát, és a Macbookomról gyorsan rá is csatlakoztam a Hurok hálózatára, hogy képben legyek, ha bármi rendkívüli ütné fel a fejét. Ja, hogy a lényeget nem is említettem?A déli falat teljes széltében-hosszában üveg alkotja, melyet fekete fémpántok osztanak fel kisebbekre. 

- Ez a lakás egy szupermenő akvárium! Ó mamám, ez a kilátás! -csaptam össze tenyeremet, majd akár egy bogár a szélvédőre, rácuppantam az ablakra. A panoráma elemei közé tartozott a neoreneszánsz stílusú bazilika kupolája, a Grafton egy része, egy tükrös irodaház, távolabb a folyó, ahogy a nagy kékségbe torkollik, a kikötő, és felbukkant néhány halászhajó is.  Fel sem foghatom, hogy ezentúl minden egyes naplementét mozivásznas szélességben élvezhetek. Jót is fog tenni a lelkemnek. Lenéztem az épület elé, a díszfákkal szegélyezett, macskaköves utcára. A macska szóról eszembe jutott Plutónium. Imádni fogja új és tágas birodalmát. Persze még ágyam sincs, de a matracomat már a délután ki is szállították, úgyhogy tutifix, én ma itt alszok, felavatom nem szerény odúmat. Le is szaladtam a szomszéd utcai kisboltba egy mirelit pizzáért, mert természetesen birtokba akartam venni a futurisztikus konyhát is. Útközben elvisongtam Felixnek a nagy újságokat, és szerencsére ő is tovább fűzte a jó hírek láncát. 

- Köszönöm, Istenem! -őrjöngtem a mobilba, amikor az öcsém közölte, hogy nem hagyja annyiban az éneklést, merthogy elemére talált benne. A lépcsőházban egy nőci furán nézte, ahogy örömtáncolok - Heló, üdv, én vagyok az új szomszéd -intettem neki vigyorogva, miközben elhaladtam mellette - Figyi csak Felix, az ötlött az eszembe, mi lenne, ha a szülinapi bulim egyben lakásavató és Blushboys bemutatkozó koncert is lenne?

Öcsém odavolt az ötletért.

- Hazaértem drágám! -léptem be a visszhangzó térbe fütyörészve, majd farkaséhes kapkodással bedobtam a pizzát a sütőbe, a dobozos jégkrémet a fagyasztóba, a sört a hűtőbe. Kész háziasszony vagyok.

- Leolvasztó funkció kiválasztva -szólalt meg egy robotikus női hang.

- Te meg ki a frász vagy? -pördültem meg tengelyem körül. Anya mintha magyarázta volna, hogy ez afféle okos lakás, és a konyhai gépeket, a mosógépet, de még a redőnyöket is központi automatika vezérli, és a hűtőre szerelt érintőképernyőn keresztül lehet szabályozni. Kérdem én: minek okos otthon egy ilyen okos fiúnak? De amúgy nem véletlenül csúfoltak mindig is kockának, értek én az ilyesmikhez és nem is áll távol tőlem. Lám az a mocsok fagyasztószekrény mégsem akart engedelmeskedni.

- Leolvasztó funkció kiválasztva -ismételte robotbarátnőm sokadjára.

- Oké, akkor olvassz, maximum bekanalazok egy kiló fagyit -morogtam neki a kezelőfelület menüjében böngészve.

- Éjjeli üzemmód bekacsolva -közölte a test nélküli lakótárs.

- Hé szivi, itt én parancsolok -vitáztam vele, miközben a redőnyök lassan leereszkedtek, eltakarva a napnyugtámat, ezzel együtt hangulatos fényfoltok derültek fel a lakás szétszórt pontjain, beleértve a konyhapult környékét, a konyhasziget feletti galériát, de még itt ott a fapadlóba épített spotok is halványan felderengtek. Veszetten romantikus volt. - Jól van, semmi baj, hamarosan összecsiszolódunk -gügyögtem neki, majd pár koppintással visszavarázsoltam a redőnyöket.

- Manuális vezérlés kiválasztva. Árnyékolás kikapcsolva.

- Köszönöm, drágám! -simogattam meg a kijelzőt, és kitaláltam, hogy Lola lesz az interface neve. Közben elkészült a pizza, engedelmeskedett a fagyasztó. A Nap borostyán fényjátékában gyönyörködve elhasaltam a bitang kényelmes matracon, falatozás közben Delion twitter bejegyzéseit és instagram fotóit nézegettem, aztán  jóllakott óvodásként bealudtam. Az ajtó felőli csilingelő hangra ébredtem. A kamerás kaputelefon kijelzőjén Georgát pillantottam meg, baseball sapkával és ráhúzott kapucnival álcázva magát.

- Hát te? -kérdeztem lepetten, a kómásságot dörzsölgetve a szememből. Akkor vettem észre, hogy tíz perc múlva éjfél.

- Beengednél? Beszélnünk kell -morogta sürgetően, majd miután kinyílt a lenti bejárat, kisvártatva vandál mód dörömbölt széfkamra vastagságú ajtómon. Sietve pattintottam ki a tucatnyi reteszt.

- Nem is rossz -rugdosta meg bakancsával az atombiztos szerkezetet, majd szigorúan körülnézett- Igazán otthonosan sikerült berendezni -bökött fejével a semmi közepén heverő, csupasz matrac fele.

- Haha, legközelebb akkor gyere, ha meghívlak. Nem is gondolnád, milyen kreativ és stílusos vagyok. Az állad le fog esni, ha minden a helyére kerül. Mellesleg üdv az új kéglimben! Szóval mi az az életbevágó?

- Elmondom, ha nem kezdesz el hisztizni, mint egy kislány.

Élesen szippantottam be orromon a levegőt. Tudtam, hogy nem jó hírek.

- Nyugi, mindenki él! -szögezte le morcosan- De az öcséd megint alakított. Hero védte meg a hátsóját.

- Melyik öcsém? Alex? Hülye kérdés.

- Még nem volt időnk felderíteni a háttérsztorit, Hero csak annyit mondott, hogy egy késdobálós bárban összetűzésbe keveredett egy rosszarcú fazonnal, aki ránézésre valami kis piti bűnbanda feje lehet. Először csak verbálisan karatéztak, aztán a kigyúrt kopasz Alex képébe villantotta cápafiléző kését.

Éreztem, ahogy kifut a vér az arcomból.

- Egyetlen tincsecskéje sem bánta, Ezra gyorsan és feltűnésmentesen cselekedett, senki nem sérült meg. A csürhe megijedt, ahogy kell, Alexka is sietősen motorra pattant, vissza se nézett, tépett haza. Ennyi. Kifújhatod a levegőt -paskolta meg a vállam, majd felült a konyhasziget pultjára, lábait lóbálta.

- Szerencse, hogy a Huroknak van egy rakás rejtett térfigyelő kamerája a zűrös környékeken. Apropó, kérsz fagyit?

Próbáltam gyorsan túltenni magam a dolgon és csak arra fókuszálni, hogy öntelt de attól még imádott kisöcsémnek semmi baja. Ha tetszik, ha nem, jár a pirospont Ezrának.

- Kösz, nem. Sikerült már belemásznod valamelyik Youtube fiókba?

- Micsoda kérdés ez hölgyem! Pikkpakk kész volt. Az első LOOP videó feltöltését holnap reggelre ütemeztem.

- Nagyszerű -bólintott a lány a haját kócolva. 

- Ugye nem hagyjuk annyiban ezt a késsel fenyegetőző jancsibohócot?

- Persze, hogy nem! Fogadni mernék, hogy a saját kis szemétdombján csak nemrég lépett elő főkakassá. Kiszagoljuk mihez van köze, és intézkedünk, amint sorra kerül a dolog.

- Sorra kerül?

- Vannak most extrém prioritású ügyek is.

- Igen?

- Igen.

- Oké Ms. Fray, felettébb furcsán viselkedik. Elő a farbával! Merthogy van még valami a tarsolyában, ugye?

- Mindig van. Hogy szeretnéd? Lényegre törően vagy részletesen?

- Előbb a lényeget, aztán a rizsát!

-  A város azon negyedében, ahol a napi rutin szerves része a droggal és fegyverekkel, néha prostikkal való seftelés, szokás szerint kitört a botrány, ment a vérontás, A egyén hasba lőtte pár soron B egyént. Csakhogy ennek négy oda nem való szem is tanúja volt. Tippek?

- Ha az egyik Nina, tökön szúratom magam -fogtam meg fejem két kézzel.

- Te tudod, de azt hittem a combon döfés elég volt egy életre. Már ez is addiktív? -hülyült azzal a megfontolással, hátha még idejében elfojthatja a bennem éledező bozóttüzet.

- Ki volt vele? -sürgettem. 

- Csak egy taxisofőr. Clark akárki -rántott vállat. Egy éles hang kezdett sípolni a fülemben.

- Nem! Nem! Delion Clark nem lehetett! -csaptam öklöm a pultra.

- Te mindenkit ismersz? -meredt rám tágra nyílt szemekkel az amazon.

- Mondd, hogy épségben vannak! -emeltem fel a hangom- Mi a francot csinálnak ezek? Ennyi véletlen egybeesés nincs a világon! Hogy kerül mindenki bajba? Ebben a városban csak kettyósok laknak?! -éreztem, ahogy elönti agyamat a vér, és nem tudom kontrollálni a dühömet. Azt a mérhetetlen dühöt, amit a féltés szült. Hiába mondta az amazon, hogy senkinek semmi baja.

- Az utolsóra tudom a választ; igen, veled az élen. Na folytathatom, vagy továbbra is költői kérdéseket fogsz üvölteni? 

Georga Fray általában egy antipatikus, érzéketlen perszónának tűnt. De én tudtam, hogy valójában nem az. Csak mesterien tudta jegelni magát. Én viszont nem. Arról a két nőről volt szó, akik- mint kiderült- a leginkább foglalkoztatják a szívemet. Mondjuk egyiket sem értettem.

- Figyelj -szökkent le ültéből és megállt velem szemben- A sokkot leszámítva mindketten jól vannak. Viszont én is tűkön ülök, mert Hero nem mesélt sokat és azóta is válság-értekezletet tart a góréval. Azt nyilatkozta, hogy egy hajszálon múlt, hogy ne eresszen golyót a szöszibe. A gépkarabélyos pacák amúgy Herora is rálőtt, mit sem sejtve, hogy golyóálló a mellkasa.

- Kaphatta volna a fejébe is. Várj, hogy-hogy majdnem golyót eresztett Ninába?!

- Nem tudom Cristoph, engem is érdekelnének a részletek, de azt Heroból kell kiszedni. Fogalmam sincs a mentőakció hogy csapott át majdnem öldöklésbe. Ne nézz így, tudom mire gondolsz. Nem ment el Hero esze! Erejénél csak az önkontrollja a nagyobb. Valaminek történnie kellett. Szerintem a szöszid is sáros.

- Ez kész agyrém. Most azonnal hallani akarom Hero verzióját! Menjünk a bázisra! 

ááá

Alex olyan lassan és nehézkesen bicegett be a házba, mint akinek béklyót kötöttek mindkét lábára. Arca akárha kísértetet látott volna. Motoros dzsekijét, bakancsát magán hagyva rogyott a fotelba, s mozdulatlanul meredt maga elé. Cesar egy darabig messziről figyelte csak, aztán egyre jobban nyugtalanította a fiú különös viselkedése. 

- Szia Alex! Merre jártál? -közelítette meg diszkréten, s fel volt készülve rá, hogy elküldi őt a fenébe. Helyette azonban teljesen más reakciót produkált.

- Én csak... -bambult kővé vált arccal- csak a városban. Jóvá akartam tenni -motyogta letargikusan.

- De mit?

- Hogy seggfej voltam, tudod, Brookkal -sóhajtott, majd végre a férfire emelte tekintetét. 

- Füveztél? -kérdezte a legkevésbé sem elítélő hangon.

- Mi? Én? Dehogy -könyökölt térdeire és folyamatosan a fejét rázta, eszelősen.

- A vörös szemeid elárulnak -dőlt hátra kényelmesen.

- Jó szívtam kicsit, mert... figyi, ha elmondom... 

- Elmondhatsz bármit.

- Esküdj meg, hogy senkinek nem beszélsz! Légyszíves! Senkinek! -erősködött előre hajolva, majd ön-nyugtatólag kipréselt ó-alakot formáló ajkai közül egy újabb sóhajt. Cesar elkezdett rosszat sejteni, merthogy Alex Harlandot még soha semmi nem sokkolta ilyen szinten. Pedig meglehetősen hajmeresztő dolgokat tudott művelni. Szemöldöke össze-összerándult, ujjait megállás nélkül tördelte, feszes tartással próbálta koncentrálni gondolatait. - Kaptam egy üzenetet Rooky-tól. De most már tudom, hogy igazából nem tőle, csak az ő mobiljáról. Azt kérte van-e kedvem összefutni, tisztázni ezt-azt. Bevallom, azért örültem a kezdeményezésnek, vágod? Persze nem lepett meg, mert a csaj odavan értem. Alpári egy lebujba hívott, mégis gyanútlan voltam, csessze meg. Aztán hamar összeállt a kép, amikor nekiállt kötözködni velem egy izomagyú tuskó. Kiderült, hogy Rooky exe az, akivel megint kavar, mert ha ló nincs... Elkezdett ócsárolni, de rendesen. Én is tudok rondán beszélni, de ez?! Még jó, hogy nem hagytam szó nélkül, vágod? Hát ez tökre érthető, nem? Sértegethetett volna akárkit felőlem, na de ha engem a szájára vesz valaki?! Vágod? Piti dumája volt, hánynom kell a pofájától. Nem is csoda, hogy gyorsan eldurrant az a borsónyi agya.

- Miért, mit mondtál neki?

- Mittudomén -vakarta meg tarkóját, mert az elszívott spangli nehezítette a szó szerinti emlékezést- Jött nekem azzal, hogy Brook mindig is az ő csaja volt, és mindig visszamenekült hozzá az ilyen pojácák után, mint én. És hogy én biztos a pénzemmel csak a férfiasságomat kompenzálom. Mondtam neki: valamit nagyon rosszul csinálhattál, ha a nőd hónapokon át az én nevemet sikongatta. Mesélt is valami vadbarom exéről, bizonyára te vagy az. Most, hogy újra rád fanyalodott, próbáld meg végre valahára kielégíteni, jó? Nehogy a végén újra az ágyamban kössön ki.

- Uhh, Alex... -vonta össze szemöldökét Cesar.

- Ő kezdett osztani, hát így járt! Nyilván azért akadt ki, mint a kakukkos, mert fájt az igazság. És csak arra eszméltem fel, hogy amikor el akartam jönni onnan, utánam jött, a falnak lökött, majd egy késsel kezdett el hadonászni az orrom előtt. Olyanokkal fenyegetett, hogy kibelezlek te kis féreg, meg hasonlók. Valamelyik híres akciófilmből vette, tuti, mert ismerős volt a szöveg. A társai bátorították a háttérből. Aztán huss és pöcc, mellettünk termett egy olyan fekete csuklyás, maszkos nindzsa! Tudod, akikkel tele a sajtó, a rettegett megtorlók! Elakadt a lélegzetem, ahogy pár másodperc alatt hatástalanította a kopasz melákot. Vágod, Cesar?! Ott voltam és láttam testközelből. Majdnem összekakáltam magam, esküszöm! Valahogy éreztem, hogy nem fog bántani, de azért paráztam rendesen tőle. Brutális volt a hacukája, a kisugárzása, az ereje. Kicsit irigy is vagyok rá, tuti, hogy a kisujját sem kell megmozdítani, és a nők egymást ölik a kegyeiért. Na, elkalandoztam. Szóval hátracsavarta a csávó kezét, elszedte a kést tőle, az meg óbégatott, mint a fába szorult. Persze a haverkái fejvesztve rohantak a világba, gondolkodás nélkül hátrahagyták a sógorkomát! Hát mondjuk oké, én sem vártam meg, mi lesz a buli vége, pattantam a nyeregbe, és végigtéptem 120-szal a városon. Figyelj Cesar, te felfogtad? Meg lettem mentve, ez történt. Ha nem jön a fekete lovag, lehet, hogy felnyársal az a birkapásztor. Lehet, hogy egy döfés után kedvet kapott volna, és agyonszurkál. Mondok én neked valamit! Ha meg kell halnom, engem nehogy már egy bőrfejű tulok vagdosson szét! Gondolj bele milyen undorító és hozzám nem méltó befejezés lenne. Ha meg kell halnom, csakis a mocin, a ferrariban, vagy egy dögös pipi lábai között, slussz!

- Az a gyanúm, hogy te nem is keveset szívtál -jegyzi meg Cesar egyszerre mosolyogva és elborzadva - Nem is igazán tudom, hogyan vélekedjek erről mentő-gyilkoló fickóról, de kétségkívül segítő szándékkal érkezett.

- Tutira! Ezt soha nem felejtem el! Kár, hogy úgy betojtam, hogy még egy köszit sem tudtam utánakiabálni.

- Hozok neked egy pohár vizet, jó? -veregette meg Cesar a fiú vállát.

A konyhába érve szíve nőjének hangjára, hárfaszerű nevetésére lett figyelmes a medence felől. Azt gondolta a californiai barátnőjével beszélget telefonon, a késői csevej pedig az időeltolódásnak tudható be. Erős dobbanással válaszolt szíve az ötletre: mi lenne, ha kiosonna hozzá és lopna pár csókot tőle. Arról fogalma sem volt, hogy Hugh Harland ücsörög odakint Amanda társaságában, mivel főnöke nem közölte vele hazaérkezését. Gőzerővel elstartolt a kampányidőszak, ha a szociáldemokrata párt tervei bejönnek, Hugh lesz jövő évtől az ország külügyminisztere. És erre minden esély megvan, ezt maga a jelölt is érezte. Előre akart inni a medve bőrére, egy kis konyakot tukmálva Amandára. Úgy kezdte, hogy: - Kérlek, nem akarok veszekedni, csak örülj velem kicsit, abból baj nem lehet. Koccintsunk már egyet!

Aztán következett a: - Csak még egy kortyot szopogassunk már el!

És aztán újabb koccintások következtek, már kérlelni sem kellett. Hugh tudta jól, Amandára csak az édes nosztalgiázással tud hatni. Be is vetette az "emlékszel, amikor Cris 4 éves volt és..." kártyát, ami a konyak közreműködésével bevált. Olyannyira bevált, hogy Amanda már csak arra ocsúdott fel: Hugh ragaszkodóan csókolja, miközben tekintete összeolvad egy csalódott kék szempárral. A teraszajtóban megtorpant Cesar feldúlt belsővel viharzott vissza a házba.